A túl korán felébresztett, és úgyszólván azonnal tévútra csábított kritikai szellem nem csak azt öli el, amit kritikusan szemügyre veszünk, hanem gyilkolja a szemrevételező belső erőit is.

Kapcsolódó idézetek

1. A pontosan körülhatárolt lehetőségek, az előre megírt, kiolvasható sors, a könnyen belátható, áttetsző foglalatba zárt jövő (...), mindez megöli az álmokat: csak azt akarhatjuk, amire képesek vagyunk. Ez a mértéktartás teszi az embert dühöngő őrültté, ez kelti föl a legtébolyultabb, rövid távú becsvágyat. Jean-Paul Sartre
2. A túlzásba vitt elmélkedés megbénítja az akaratot. J. M. Coetzee
3. A túl sok hatalom megbetegíti a lelket. Anthony Ryan
4. Túl rövid ideig élünk. Olvasunk egy folytatásos regényt, amit úgy adnak a kezünkbe, hogy az elejét nem láttuk, beleolvasunk, és egyszer csak kiveszik a kezünkből, és nem olvashatjuk el a végét.
5. Ami valóban öl, az azoknak az érzelmeknek az elhárítása, amelyek révén a tudatos élmény fellebbentené a fátylat az igazságról.
6. Az extravagáns, ám kiüresedett élet nagyon hamar felőrli az embert. Lauren Urasek
7. Egy kis rendetlenség a testben elég ahhoz, hogy tévútra vigye érzékeinket. Charles Dickens
8. A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket. Ludwig Wittgenstein
9. A megbánás valóban öl: lassan felemészti a lelkét annak, aki egyszer valami rosszat tett. Paulo Coelho
10. A túlságosan sok információ maga alá temet minket. Tisztánlátás helyett zavart eredményez. Alan Siegel