A túlvilágba vetett hit egy rosszindulatú téveszme, mivel alulértékeli a valódi életet, és eltántorít azoktól a tettektől, amelyek hosszabb, biztonságosabb és boldogabb életet biztosítanának.

Kapcsolódó idézetek

1. A túlvilág is csupán egy ábránd, egy hiú mese, egy hazugság, melyet hatalmi érdekből találtak ki a hatalom emberei, a társadalom vezetői, hogy azzal vigasztalják meg, békítsék ki az emberiséget, azért a rettentő sok szenvedésért és igazságtalanságért, melyeknek e világon ki vannak téve, hogy féken tartsák őket, hogy fel ne lázadjanak. Jász Géza
2. A rossz életfelfogás legfőbb oka - a hamis hit. Lev Tolsztoj
3. Itt és most kell élni az életet. Ahelyett, hogy vakon bízva egy ugyancsak kérdéses túlvilágban, elfecsérelnénk.
4. Felőlem hihet, amennyire csak akar a túlvilágban és a mennyben és a pokolban, de ha erről a világról van szó, ne legyen hülye! Vetheti Istenbe a hitét, hogy átsegítse a mindennapokon, de ha átmegy az úttesten, akkor tuti, hogy körülnéz.
5. A világ összes, egymásnak ellentmondó és részben teljesen ellentétes vallásából csakis egyetlen egy lehet igaz; hát mennyivel valószínûbb, hogy többi módjára az az egy is csak emberi kitaláció, vágyálom, melyet az egyes emberek és közösségek számára való hasznossága tart fenn. Akkor miért fárassza magát az ember, hogy egyáltalán spekuláljon bármiféle túlvilágiról? Esko Valtaoja
6. A félelem csak fordított hit - a gonoszba vetett hit a jó helyett. Florence Scovel Shinn
7. Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai. Paulo Coelho
8. Ha az élet csupán rövid átmenet, amely csak egy percig vagy egy napig tart, miért harcolunk, hogy még egy nappal meghosszabbítsuk? A földi élet csalóka, az örökkévalóság jobb. Mesa Selimovic
9. A rossz dolgokban hiszünk (...) és ez zavar a legjobban. Nem a hit hiánya, hanem a rossz dolgokba vetett hit. Értelmet keresel? Az értelem kívül van. Átkozottul jók vagyunk a rossz értelmezésében. David Levithan
10. A túlvilágon nem az nyer boldogságot, aki "jó", hanem az, aki Istennek kedvezően cselekvő, tehát aki elvégzi a feladatát. Szerintem egy, a kötelességétől megfutamodó remete később kerül a mennybe, mint egy, a gonoszt képviselő öngyilkos merénylő, ha azzal a merénylettel célja volt, Isteni, még ha nem is úgy, ahogy képzelte.