A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

Kapcsolódó idézetek

1. A türelmetlenség biztos jele annak, hogy az emberben a beszûkült én uralkodik, akinek nincs ideje, ezért mindent azonnal akar. És igaza van, hiszen számára még szerencsés esetben is mindössze húsz-huszonötezer nap a világ, nem ér rá várni! Müller Péter
2. Aki türelmetlen magával szemben, soha nem lesz boldog, mindig kapkodni fog, hiszen abban a pillanatban, hogy megkapja azt, amire vágyik, valahogy minden értelmét veszti, hiszen nincs már miért küzdeni. Oravecz Nóra
3. A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak. Nádas Péter
4. Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül. Szepes Mária
5. Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget. Kolozsvári Grandpierre Emil
6. Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát. Henri-Frédéric Amiel
7. Ha az ember ismeri önmaga sorsát: vagy megbékél vele, vagy belepusztul. A bizonytalanság azonban az őrületbe kergeti. Berkesi András
8. Az ember elítéli önmagát. Azonban mindjárt fel is menti. Aszlányi Károly
9. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
10. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.