A vallás térdre kényszeríti az emberiséget egy olyan lény előtt, amelynek nincs kiterjedése és ugyanakkor végtelen, s mérhetetlenségével mindent betölt; egy olyan lény előtt, amely mindenható és soha nem teljesíti az ember kívánságait; egy olyan lény előtt, amely végtelenül jó és csak elégedetlenséget kelt; egy olyan lény előtt, amely összhangra törekszik és mindenütt viszályt és zûrzavart támaszt. Próbálja hát valaki kitalálni, milyen is a teológusok istene!

Kapcsolódó idézetek

1. A keresztény teológia egyetlen és abszolút istene mindentudó, mindenható és mindenek iránt jóságos: mégis megengedi a szenvedést, hagyja, hogy életek menjenek veszendőbe, és eltûri a rosszat az emberek életében. (...) Egy ilyen isten csak teher az emberi szellem számára, ijesztő megfoghatatlansággal terhes felhő, amely sötét árnyékot vet az emberi sors tájképére. Számomra - és minden bizonnyal sokak számára is - mérhetetlen megkönnyebbülést jelent levetni ezt a terhet, kijutni a gondolkodásnak ebből a sötét zsákutcájából. Julian Sorell Huxley
2. A teológia feladata nem az, hogy isteni misztériumokat fejtsen meg, hanem, hogy megmutassa, hol van és mi a misztérium. Azután hagyjon magamra a minden emberi elképzelést felülmúló, végtelen és transzcendens, ugyanakkor abszolút személyes Istennel. Barsi Balázs
3. A vallás nem csak szeretetről szól. Az emberek lusták, sokszor csak enyhe kényszernek engedelmeskednek, vagy ha fenyegetik őket. Ezért aztán vallásaink szépen fel vannak szerelve ártó démonokkal, ördögökkel, sőt magával a Sátánnal is, amelyek ezeket a feladatokat megoldják. A dolgok a természetben is általában az ellentéteikkel együtt fordulnak elő. A jóval párosul a rossz, a széppel a rút. Istennek is kell legyen valamiféle ellentéte. Jeff VanderMeer
4. Szeretnénk azt hinni, hogy szükségesek vagyunk, nélkülözhetetlenek vagyunk, az örökkévalóságtól fogva valamire hivatva vagyunk. Valamennyi vallás, csaknem valamennyi filozófia és tudományok egy része is arról tanúskodik, hogy az emberiség fáradhatatlanul, hősiesen és kétségbeesetten próbálja tagadni önmaga esetlegességét. Jacques Lucien Monod
5. A társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a világnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerû formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. A vallás elleni küzdelem tehát közvetve küzdelem ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás. Karl Marx
6. Az embereknek azt mondják, hogy eredendően rosszak vagy bûnösek, és az egyetlen módja, hogy jóvá váljanak, ha az életük feletti kontrollt átadják a vallásnak. Mivel semmi bizonyíték nincsen ezekre az állításokra, a vallás tulajdonképpen egy képzeletbeli problémát hoz létre, hogy aztán egy képzeletbeli megoldást adjon rá.
7. Az (...) emberek gyakran a vallásosságban keresnek menedéket (...). A jóistent folyamatosan fájdalmaikkal zaklatják, és nem tudják mással foglalkoztatni, mint saját személyükkel. Emellett többnyire azt tartják, hogy ez a mindenekfölött imádott lény tulajdonképpen az ő szolgálatukban áll, teljes felelősséggel tartozik nekik, s ezenfelül mesterséges eszközökkel, mint például buzgó imával vagy másféle vallásos odaadással megnyerhető. Egyszóval az isten nélkülük "nem tudná, mit kell tennie", ezért előbb fel kell hívniuk a figyelmét. Alfred Adler
8. A vallás a felnőtt versengése a gyermekkel. A vallás a letûnt hitek betokozódása. Van benne mitológia - ami sejtések sorozata -, rejtett feltételezések a világban élő bizalomról, személyes hatalomra törő emberek megnyilvánulásai és egy kevés igazi megvilágosodás. A végső, kimondatlan parancsolat mindig a "ne kérdezz!" Mi azonban kérdezünk. Gyakorlati okból megszegjük a parancsolatot. A feladat, aminek testestül-lelkestül szenteljük magunkat, a képzelet felszabadítása, hogy az emberi nem kreativitás-érzékének szolgálatába állíthassuk. Frank Herbert
9. A legtöbb jelenlegi és korábban létező vallás szerint valamilyen isten teremtette a Világegyetemet, az életet és az emberi tudatot, aki napi rendszerességgel beavatkozik a dolgok menetébe, különösen, ha fohászkodunk hozzá. A tudományos gondolkodás elveti ezt a szcenáriót, s igen burkoltan a vallást téveszmének nevezi, rendszerint nem a saját nevében, hanem gyáván, az ateizmus leple alá rejtőzve. Valójában az egyes vallások is téveszmének tartják az összes többi vallást, a tudomány ehhez a nagy számhoz csupán egyet hozzáad. Boldogkői Zsolt
10. Ha vallási kérdésekről van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem őszinték és mindenféle intellektuális neveletlenséget követnek el. Filozófusok addig tágítják a szavak értelmét, amíg az eredeti értelemből már alig marad valami; egy bizonyos absztrakciót, amelyet maguknak alkottak, "istennek" neveznek és ezáltal deistákká, istenhívőkké válnak és az egész világ előtt dicsekedhetnek azzal, hogy egy magasabb rendû, tiszta istenfogalomhoz jutottak el, jóllehet ez az isten már csak egy elmosódott árnyék, amelynek semmi köze sincsen a vallásos tanok hatalmas egyéniségéhez. Sigmund Freud