A valódi szenny nem kívül, hanem belül, nem a ruhánkon, hanem a szívünkben található. Minden más folt - tûnjék bármennyire makacsnak is - mosással kitisztítható, vízzel lemosható. Az egyetlen szennyeződés, amelyet nem lehet mosással eltávolítani, a szívünkbe végérvényesen beleivódott irigység és gonoszság.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden mocskos érzés édestestvére a szerelemnek: az önzés, az irigység, az uralkodni vágyás, a gyûlölet. Hát hol itt a tisztaság? (...) Nem jó a szerelmet tisztára mosni, mert kimegy a színe. Cserna-Szabó András
2. Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltûnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hûtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le.
3. Nem az a szégyen, ha az embernek piszkos az arca; a szégyen ott kezdődik, ha nem mossa le. Truman Capote
4. A piszkos mosakszik, a tiszta nem. Weöres Sándor
5. Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így mûködik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az. Müller Péter
6. A lelkiismeretet nem lehet egyszerûen mosodába adni, a foltok mindig ott maradnak. Az ember álmában, akárhol. Olyan ez, mint a félelem a sötéttől. Mindegy, hol van sötét, mindig ugyanaz.
7. Nem küzdhetünk a gonosz ellen. Ez a legelviselhetetlenebb a világban, amit felépítettünk. A gonoszságot nem lehet kiirtani, nem lehet bezárni, minél több erőszakot vetünk be ellene, annál erősebb lesz, mikor kiszivárog az ajtók alatt és a kulcslyukakon. Sosem tûnhet el, mert bennünk nő, néha még a legjobbakban is, néha még a tizennégy évesekben is. Nincs fegyverünk ellene. Csak a szeretetet kaptuk, hogy kibírhassuk. Fredrik Backman
8. Az igazi, nagy fájdalomban, az igazi elesés után nem lehet sírni. Csak nézni lehet meredten az ütések zöld foltjait, a lélek véres sebeit és imádkozni lehet a megváltó könnyért. (...) Az igazi könnyek, a fájó, keserû könnyek a szív körül vannak. Ha ki lehet sírni őket, ha sokára is, ha lassan is, megkönnyebbül az ember. A könny elmossa a fájdalmat, lehûti a sebet, elzárja a vérzést... Ha azonban nem lehet, ha csak gyûlnek, keserednek, előbb vagy utóbb beléjük fullad a szív. Bozzay Margit
9. A szennyes víznek is tiszta a teteje. A mocsok csak azután kerül elő, ha kiöntjük az egészet. Wass Albert
10. A szégyen nem a gyávák átka, nem a ravaszoké, és nem azoké, akiket valamivel lelepleztek. A szégyen a megsemmisülés, az az érzés, hogy hiába minden erőfeszítés. Ilyen a valódi szégyen.