A valódi szerelem nem múlik el soha: ha egyszer a szívben megfogalmazódott, örökké virít, s teremjen bár rózsát, vagy tövist, de azért oly fa az, melynek gyökerét meg nem őrli idő, szenvedés, oly boldogság, mely sírunkig elkísér, s oly gyötrelem, mely még a föld alatt sem éri végét.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem (...) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi. Zakály Viktória
2. A szerelem csak múlékony virága e gyökérnek, ideig-óráig virul, aztán elhervad, meghal, mint minden, ami a szenvedélyek tüzétől nyílik ki az emberben. Csak a szeretet örök, mert a szelíd, tiszta jóság földjében fogamzott és hûen kitart az ember mellett a sírig. Nincsenek bár nagy szenzációi, mint a szerelemnek, de nincsenek is viharai és fájdalmai, mint ennek. És míg a szerelemből csak fájdalmas emlékekkel tele szeretet lehet valaha, addig a szeretetből a legzavartalanabb és leghosszabb életû szerelem nyílhat ki. Lux Terka
3. Az igaz szerelem, amely mélyen az ember lelkében gyökerezett, valószínûleg nem múlhat el. Ellene lehet a világ. Elválaszthatja a szerelmeseket a távolság. Így a táplálék nélkül szûkölködő szerelem olyanná lesz az érzelmek között, amilyen a lassú szivárgás vagy a búvópatak a vizek között. Elfogyni azonban nem fog. Az érzelem lényege szerint csorbítatlan marad... Nincs egyéb jel, melyről inkább megismerni az igaz szerelmet, mint az, hogy a szerető a szeretett lénynél van, oly tapintható közelségben, mely szorosabb a térbelinél, együttlét ez életre és halálra. José Ortega y Gasset
4. A szeretet sosem tûnik el. Még ha úgy is látszik néha. (...) A szeretet örökké él. Ha szeretünk valakit, az viszontszeret minket, és ez a szeretet elraktározódik, és megvéd minket egész életünkben. Túlnő az életen, nem ér véget vele. Mindig bennünk van. Akik meghaltak, mindig velünk vannak. A szívünkben. Matt Haig
5. A szerelem, ha egyszer szárba szökken, örökké tart, még akkor is, ha meggyûlöljük, akit szeretünk. A szerelem örökké tart, mert lényünknek abban a részében születik, amelyik halhatatlan.
6. A nagy szerelemnek tulajdonképpen sosem volna szabad elmúlnia. És ha mégis, akkor legalább az elmúlás fájdalmának kellene örökké tartania.
7. Az igazi szerelem mindig szomorú. Az igazi szerelem az örök vágyódás a szenvedések változó formája, a szenvedés pedig szomorú. Az igazi szerelem a legszebb, legcsodásabb szomorúság.
8. A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön, bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. (...) Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül. Oravecz Nóra
9. A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain. Victor Hugo
10. Az igaz szerelem nem múlik csak azért, mert valaki azt szeretné. A szerelem a legerősebb érzés a világon, és nem számít, hogy mi minden történt, senki sem felejti el azt, akit szeret.