A világûrben rejtőző fekete lyukak (...) pokoli pókokként szippantanak magukba mindent, ami a közelükbe kerül: meteoritokat, üstökösöket, holdakat, bolygókat, napokat, mindent elnyel a csillapíthatatlan étvágyú fekete üresség.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden galaxis közepén egy fekete lyuk van, és mi megszállottan keringünk körülötte, mint hideg fehér fényû lámpáknál a bogarak. (...) Akkor talán nem is olyan nagy baj, hogy az én középpontom is fekete. Csirmaz Luca
2. A világháló olyan, mint a fekete lyuk, mindent beszippant, és visszazúdítja rád. Bogdán László
3. Egy (...) tó tele van ellentmondással, egészen megfejthetetlen. Nappal olyan áttetsző és kék, olyan derûs és egyszerû, amikor azonban leszáll az éj, fekete lesz, és félelmetes, akár az idő mély szakadéka, egy fekete lyuk, melynek erős gravitációja magába szippant mindent. Jostein Gaarder
4. Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk. Victor Hugo
5. A tehetetlenség az egyik legveszélyesebb érzés, mert a cselekvésképtelenség óriási ûrt teremt, fekete lyukat, mely minden energiát magába szív.
6. Azt mondják, a pokol határtalan. Egyenlő a legrosszabb rémálmunkkal, a bennünk rejlő sötétség arca. De legyen az bármi, legyen az bárhogy, szerintem a pokol üres, és minden gonosz itt lakozik.
7. A múló percek, milliárdokká szaporodva, legnagyobb hatalmasságai a mindenségnek. Amit tûz meg nem emészthet, amit víz el nem moshat, azt megemészti és nyomtalanul elmossa az idő. Bársony István
8. Az emberi gonoszságban nagyon is hiszek (...). Nem a hétköznapi rosszindulatra gondolok, amit mindenki megtapasztal az életében. Én arra a jeges ûrre gondolok, amit néhány lélek maga körül teremt, és nincs az univerzumban olyan hideg és üres hely, mint ez. Én úgy vélem, ez a gonosz. Nem valami, hanem valaminek a hiánya. Az isteni hiánya; elégtelenség, valami különös zsugorodottság. Nincs semmi, amit adhatna, hiszen ő maga a hiány. Ezért inkább mindig csak elvesz, mintha érezné, hogy nem egész. És ha az ember találkozik vele, soha nem ússza meg sebek nélkül.
9. Ez az erő tartja pályájukon a bolygókat, tágítja a világegyetemet és hozza létre a fekete lyukakat. Amikor tehát mûködésbe lép, az emberi akarat nem sokat ér. Megfoszt értelmünktől, ítélőképességünktől, becsületünktől, óvatosságunktól, méltóságunktól, ám végül, ha szerencsénk van, szédítő örömmel, leírhatatlan várakozással, sőt boldogsággal ajándékoz meg bennünket. A közelében minden pillanat költeménnyé, szemérmetlen zenemûvé válik. Ez volt hát Isten válasza a halálra, miután kudarcot vallott abban, hogy megóvja az emberiséget sötét végzetétől, ezt a különleges fényt adta, ezt a lángot, amely azóta melengeti a kezünket, de hamuvá is éget - a viskóinkat égbe vivő lajtorjákká, palotáinkat szánalmas romhalmazzá, örömünket magánnyá változtatja. Szerelemnek nevezzük: ez a szó jutott az eszünkbe. Jón Kalman Stefánsson
10. Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyû titkuk. Sigmund Freud