A viselkedésünk, ahogy a fizikai formánk is, a szükségleteink szerint fejlődik, és így idővel elveszítjük azokat a részeket, amikre már nincs szükség, mint a féregnyúlványt, a hímek emlőbimbóját, és végül, hála az égnek, a hitünket egy teljességgel fölösleges mindenhatóban.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem csügghetünk többé a halhatatlanságba vetett hitünk emlőin. (...) Minden csak időleges, ezért annál inkább értékes számunkra. Richard Dawkins
2. Hajlamaink vezetnek bennünket. Hajlam nélkül az ember nem más, mint kérődző, nem is túl felsőbbrendû emlős. Hogy mi erre a bizonyíték? Az állatnak nincs káros szenvedélye.
3. Az életünk fenntartásához szükséges összes javakkal úgy vagyunk, hogy ha elveszítjük a helyes mértéket, a felesleg inkább terhünkre lesz, mint hasznunkra. Lucius Apuleius
4. Ismeritek ezeket az érzéseket? Amelyekben az emberi boldogság egyszerû és kicsinyes ügyei óriási fontosságúvá nőnek? A mindenható akarat összezsugorodik és ernyedtté lesz. A lelkeink, amelyekben nem hiszünk, egyszerre valahonnan bebújnak a testünkbe, és irányozzák cselekedeteinket. Csáth Géza
5. Az életünk lassan megtelik fölösleges dolgokkal és jelentéktelen pillanatokkal: úgy felhalmozódik körülöttünk a kényelem, hogy alig látszik ki a fejünk búbja. Jón Kalman Stefánsson
6. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy saját parancsainknak engedelmeskedjünk. Ha ezt megszoktuk, egyre kevésbé vágyódunk lényegtelen dolgokra. Rudolf Steiner
7. Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor rádöbbenünk, valami nincs rendben velünk, valami hibádzik, nem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk bûntelenek. A bûn pillanatai, a megbánás pillanatai, azok a pillanatok, amikor önbecsülésünk alábbhagy, amikor kínzóan elégedetlenek vagyunk magunkkal - mindez elengedhetetlen a fejlődésünkhöz.
8. Szükségleteink, vágyaink és álmaink irányítanak. Ha ezek eltûnnek, nekünk is végünk. Életünk sikerességének mércéje nemcsak az, amit hátrahagyunk, hanem az is, amit magunkkal viszünk. Tonya Hurley
9. Mi, emberek a bolygónkhoz képest jelentéktelenek vagyunk. De mi is a részei vagyunk, ezért úgy kellene viselkednünk, mintha a legfontosabb lenne a számunkra. Ha továbbra is folytatjuk eddigi életmódunkat, akkor nemcsak a klímát és természetes erőforrásainkat, hanem önmagunkat is megsemmisítjük. A természet számára nem gond, ha nincs többé ember. Majd "kitalál" helyette valami mást. Nyit egy újabb lapot az Élet könyvében. Elli H. Radinger
10. Az Istenbe való hit lelki szükségletünk, először gyengeségünk, majd tudásvágyunk s végül társadalmi érzékünkből kifolyólag, de mindenek felett emberi hiúságunk, illetve önzésünk követeli, hogy önmagunkat Isten formájában mindég imádjuk. Jász Géza