A zene a legtitokzatosabb és legemelkedettebb dolgokat is elmondja, amit a lélek érez és megálmodik. Az eszmék és érzések magasabb rendjét fejezi ki, mint az emberi szó. A végtelent tárja fel.

Kapcsolódó idézetek

1. A zene ismeretlen birodalmat tár fel az ember előtt, egy olyan világot, melynek semmi köze az érzékletek külső világához, minden határozott érzést otthagy, hogy átadja magát a végtelen kimondhatatlan vágyának. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
2. A zene lelki mélységet ad, választ az élet alapkérdéseire - a zene egy korszak lenyomata és hiteles tanúja. Talán hitelesebb, mint a fénykép vagy az írott szó. Mert a múltat jelenti, a gyökereket, s ugyanakkor jövendöl.
3. A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul. Victor Hugo
4. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetûnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet. Kodály Zoltán
5. A zene elképzelhetetlen tudás, szavakkal kifejezhetetlen; közvetlenül, a nyelv és a gondolatok segítsége nélkül áramlik az ember ujjaiból a hangszerbe. Bernlef
6. A zene híd. (...) Összeköti az embereket valami feljebbvalóval, a zene kimondja azt, ami kimondhatatlan.
7. Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret. Heinrich Heine
8. A zene mindent kifejez, amit az emberek képtelenek szavakkal elmondani, és sosem hazudik.
9. A zene az a titkos nyelv, melyen a fák, az állatok és az emberek egykor, a boldog ősidőkben, beszéltek egymással, ez az a nyelv, melyen a költők beszélnek, ezt halljuk egyre jobban, egyre gyakrabban, nemcsak az erdőkben, réteken és tengerparton, hanem akkor is, ha regényt vagy színdarabot veszünk a kezünkbe. Mindenből zene árad, mindent ezen a mágikus ősnyelven keresztül értünk csak meg.
10. A zene költői állapot. Ugyanakkor a zene nagy fegyelem is. Szerkezet, összhang, amitől ha eltérünk, összeomlik. Egyszerre kinyit, a hisztériáig felhevít, ugyanakkor fegyelmez. Csukás István