Abban a világban, ahol mindenáron kötelező megőrizni a látszatot, abban a világban, ahol az ember sem igazi társat, sem hû barátot nem talál, abban a világban, ahol senki nem beszélget őszintén, hanem csupán az elvárásnak megfelelően társalog, cseveg, mû-mosolyog. Ebben a világban valóban a ruha teszi az embert.

Kapcsolódó idézetek

1. Mihelyt belép az ember a társas viszonyokba, egy mások által megírt, rendezett s az egyén által kissé átalakított szerepet játszik. Akár otthon, akár a munkahelyén - mindenképpen álarc van rajta. Ha szórakozik, ha "maradandót" alkot, az elképzelt szerep szerint cselekszik, beszél, gondolkodik. Rettenetes a végkövetkeztetés, de igaz. Nagy István Attila
2. A világ az a hely, ahol a dolog nem az, ahogy van, hanem ahogy hat. A világban az embert nem valódi élete, hanem színészi teljesítménye szerint ítélik meg. Hamvas Béla
3. Ebben a világban ruhák és testek beszélgetnek egymással, a lelkek pedig közben csendesen szunyókálnak, mert ez nem az ő világuk... halálra unják magukat benne, és igazából nem is értik, hogy mi zajlik körülöttük. Ez egy hamis, képmutató világ.
4. Az emberek, amióta világ a világ, társadalmi viszonyban állnak egymással. Szerepeket játszanak egyfajta színpadon állva, és mindig van közönség, mindig vannak további színészek, mind jelmezben vagyunk, gyakran álarcot viselünk, és ezek a helyzeti tényezők befolyásolják, hogyan gondolkodunk, mit csinálunk, hogyan érzünk. Philip Zimbardo
5. Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc. Francois de La Rochefoucauld
6. Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc. Francois de La Rochefoucauld
7. Olyan világban élünk, ahol minden rendû és rangú nőt csak kihasználnak, aztán eldobnak, ha a férfiak végeztek velük; olyan világban, ahol tőlünk csak azt várják el, hogy hallgassunk és engedelmeskedjünk. Talán kötelességünk szót emelni azokért, akik erre nem képesek; a saját szavainkkal elmondani azt, amit ők nem tudnak.
8. Akár akarja, akár nem, jobbára csak a ruha teszi az embert. José Saramago
9. Abban a világban élünk, amit kitalálunk magunknak. Meghatározzuk, mi jó, mi nem, jelentéstérképeket rajzolunk. Aztán egész életünkben azzal küzdünk, amit kifundáltunk magunknak. A gond az, hogy mindenkinek megvan a maga verziója, ezért olyan nehéz az embereknek szót érteniük egymással. Olga Tokarczuk
10. Ez a mai világ. Mindent kibeszélnek. A tévé meg az újságok bőségesen ellátnak bárki szexuális életének részleteivel, mintha érdekelne. Nem létezik magánélet, és egyfolytában tökéletessé próbálják tenni magukat, pedig semmi nem az. Semmi nem lehet tökéletes.