Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszûnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél. Szentesi Éva
2. Az élet bohózatos katasztrófa, rettentő komikum, farsangi álarcz a vérző arczokon. Anatole France
3. Szomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra. Kálnoky László
4. Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai. Örkény István
5. Van, kinek csak álmot ád az élet, Mert reménye csillagokba nyúl.
6. Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tûnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. Juhász Gyula
7. Megálmodom, belelátom. Megkövetem, megkövetelem, Megszelídítem, megbánom. Quimby
8. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred. Carl Gustav Jung
9. Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye. Robin Cook
10. Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tûnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.