Szomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra.

Kapcsolódó idézetek

1. Szomorúnak kell lenni, hogy megérthessük a mások vígságát és az éjszakába kell elbújnunk, hogy fényesebbnek lássuk a világot...
2. A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. William Blake
3. A tekintet sajnos olyan, hogy amikor nézünk valamit, más dolgokra árnyék vetül. Tore Renberg
4. Amerre nézek, mindenünnen oly Rémes nyomor mered rám szörnyü szemmel, Hogy bûnnek tartom boldogságomat, És eltelek bánattal, gyötrelemmel! Ábrányi Emil (ifj.)
5. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni azokkal szemben, akik más szemmel látják a világot.
6. Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyûket. (...) A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze. Albert Tímea
7. Akiknek már nem sok van hátra, akik másik világból néznek már vissza, (...) gyakran mosolyognak, csak egy-egy görcsös, iszonyatos fájdalom rántja össze arcvonásaikat, görbíti le szájuk szélét, de elmúlik, és újra mosolyognak, szelíden, megadón. Szomorítják, aki körülöttük van. Jónás Tamás
8. Idelent madarak vacognak, deres csönd dermedt ágra ül, mesék csodái összerogynak... és szívünk egyre nehezül.
9. Szomorú, hogy mennyivel könnyebb azt látni, amit elveszítettél, és nem azt, ami megmaradt.
10. Van valami végtelenül elragadó a búskomorság mosolyában (...). Ez egy sugár az árnyékban, egy árnyalat a szomorúság és a kétségbeesés közt, mely rámutat a vigasztalódás lehetőségére. Lev Tolsztoj