Ágyadhoz surranok sötétlőn, mint lángszemû angyal, ha éj jön, s feléd kúszom majd zajtalan a hosszú árnyon, egymagam.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha semmi nem megy többé, akkor angyal leszek - csak neked. Minden sötét éjszakán megjelenek előtted, s aztán elrepülünk, messze innen, és soha többé nem válunk el.
2. Álmaimban szárnyaidhoz érnék, angyalcsókot ajkaidról kérnék. Karjaid közt hamvaimmá égnék, de angyalodként hozzád visszatérnék.
3. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
4. Elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tûnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot. Nagy István Attila
5. Vágyom, úgy vágyom két karodban hamvadni el, Angyalom, Gábriel, Az álom szárnyat bont bennem és égig emel, A hajnal ne jöjjön el. Rúzsa Magdolna
6. Lágy vagy és idegen, Hozzám repülsz a széllel, Álom terem a szemeden, Ha mellettem alszol el. Ákos
7. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe
8. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. Ady Endre
9. Álmoktól ébren álltunk a fényben, nem volt már éj, s nem voltak nappalok. Testedhez bújtam, és súgtam, mint égi angyalod, ha meghal az érzés, majd én is meghalok.
10. Balga kezem utánad nyúl a sötétben s a fényben lehunyom szemem hogy ne lássalak. Kassák Lajos