Ugrás a tartalomra
Akárcsak a tiszta hold, úgy tûnt elénk boldog éjszakán
a lágy testû és karcsú, nyúlánk termetû leány.
Szemének tüzével bárkit ádáz bilincsbe ver,
rubinttal vetekszik édes orcája pírja lám:
rettegj a kígyóktól, mik örvénylenek a haján!
Kapcsolódó idézetek
-
Felhasználtam a perceket, amíg nem emelte rám a szemét, s nézni kezdtem, először titokban, majd egyre merészebben. Most még gyönyörûbbnek láttam az arcát, mint tegnap este: olyan finom, okos és bájos volt minden vonása. Háttal ült a fehér függönnyel takart ablaknak; a függönyön átütő napsugár szelíd fénnyel öntötte el sûrû aranyhaját, szûzies nyakát, szép hajlású vállát, gyengéden nyugvó kis mellét. - Ránéztem - s milyen drágának és közelinek éreztem! Úgy tûnt fel nekem, mintha régóta ismerném, s nem ismertem volna semmit, s nem is éltem volna a mai napig.
Ivan Szergejevics Turgenyev
-
Mosolyogva gyönyörködött a lány arcában. Milyen meghatóan ártatlan ez az arc! Ha ránéz, mindig úgy érzi, őbelé is átárad a tisztasága, megtisztítja minden szennytől, s valami földöntúli ragyogást áraszt köréje, amely oly hûvös, lágy és bársonyos, mint a csillagok fénye.
Jack London
-
Bûvös, sötét szemén villámló fénysugár,
Az ő orcáin nyílik a legszebb rózsaszál.
Haja kibontva leng, mint éjszín fergeteg,
Szûz homlokán derû és tiszta fény remeg.
-
A lány némán ült mellettem; az ablakon keresztül fények és árnyak vetültek az arcára. Olykor ránéztem, és újra eszembe jutott az első este, amikor megismertem. Az arca most komolyabb volt, egy kissé idegenebb, mint az imént, de nagyon szép - igen, ez volt az az arc, amely akkor megragadott, és azóta sem eresztett el. Valami nyugalmas titkot sejtetett.
Erich Maria Remarque
-
A fény ugyanolyan bántó volt, mint előbb, s körülfolyta vonásait. Rémítően gyönyörû lett tőle, mint egy bukott angyal.
Jeaniene Frost
-
Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok,
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át...!
Cserháti Zsuzsa
-
Ha egy szépség nem mosolyog a hold fénye alatt, a káprázatos éjszakai látvány kárba vész.
-
Csinos nő, csavaros eszû és kizökkenthetetlenül kellemes modorú, s mindez messzemenően veszedelmesebb, mint a szép arc és alak puszta vonzereje!
Jane Austen
-
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
-
Van benned valami kislányos tisztaság, mégis egy érett, gyönyörû nő vagy. A tested akár egy istennőé, a csókod egy csábító asszonyé, a kiszámíthatatlanságod meg egy rossz gyereké, akitől idegbajt kapok.
A. O. Esther