Akárhogy szeretünk is valakit, csak teher az, ha meghalt; sőt, minél jobban ragaszkodtunk hozzá, annál jobban szeretnénk megszabadulni tőle.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél jobban kötődünk valakihez, aki függ tőlünk, mert szeretjük, vagy egyszerûen csak ismerjük, annál erősebb a fájdalom és a szenvedés.
2. A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyûlöljük. Bertrand Russell
3. Ha valakit szeretek és azt elveszítem, akkor a gyászt mindenképp végig kell élni, gyászolnunk kell holtunkig azt, akit szerettünk. Konrád György
4. Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyû. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz!
5. Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér semmit, ha magadban tartod.
6. A fájdalom szeret bennünket, és ragaszkodik hozzánk. Ha az ember el akarja viselni az életet, szeretnie kell a fájdalmat. Anatole France
7. Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla. Carlos Ruiz Zafón
8. Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk. Lőrincz L. László
9. Néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. Mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. Ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.
10. Szerintem az emberek nagy része azt hiszi, nincs rosszabb annál, mint ha valaki haldoklik. Pedig van: ha annak a halálát kell végignéznünk, akit nagyon szeretünk, azzal a tudattal, hogy nekünk tovább kell élnünk.