Aki élt már egyedül, tudja, milyen természetes dolog a magánbeszéd. A lenyelt szavak marják az embert. Megkönnyebbülünk, ha kikiálthatjuk kínunkat. Aki egyedül hangosan beszél, mintegy a bennünk lakó Istennel társalog.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved.
2. Aki a lelki békéjét keresi, az nem titkolódzik, hanem megosztja a titkát másokkal. Aki nem beszél, az magára marad, kicsim, és a végén még megbolondul. De hogy boldogtalan lesz, az egészen biztos.
3. Ugyan, mi másra teremtette isten a nyelvünket meg a szánkat, mint arra, hogy kimondjuk azt, ami a lelkünket nyomja? Keresd meg hát a szavakat, és mondd el. Meglásd, megkönnyebbülsz. Max Brand
4. Van az úgy, hogy mondunk dolgokat, de csak a csendet halljuk. Mintha magunkban sikoltottunk volna. Az pedig nagyon magányos érzés. De csak olyankor történik meg, ha nem igazán figyelünk oda. Ez azt jelenti, hogy még nem elég jó a hallásunk. Mert ahányszor megszólalunk, mindannyiszor van válasz. Maga a világ felel nekünk.
5. A magány az, ami beszédre késztet minket. Harcos Gergely
6. Néha jót tesz, ha az ember kimond dolgokat. Még ha valaki másnak mondod is, általában magadnak magyarázol. A másik ember csak hangterelő lemezként funkcionál. Te beszéled ki magadból a problémáidat. Richard Morgan
7. Van, amiről nem beszélhetünk, másokról hallani sem akarunk, megint másokat magunkba fojtunk, vagy a másiknak prédikálunk velük. Egy biztos: vannak dolgok, amelyek önmagukért beszélnek.
8. A magány arra nagyon jó, hogy az ember őszintén fölismerje vonzalmait, kötődéseit. A magánynak a szabadsághoz, a szabadság óhajtásához lehet a legtöbb köze, és talán a természettel való kapcsolat megéléséhez, szentségéhez. Az őszinteséghez. Bodor Ádám
9. Ha az ember magányosan él, már azt sem tudja, hogy mit jelent elmondani valamit: a valószerû a barátokkal együtt tûnik el. Az ember az eseményeket is hagyja folyni a maguk kedve szerint; hirtelen embereket lát felmerülni, akik beszélnek, akik elmennek, se füle, se farka történetek közepébe csöppen. Jean-Paul Sartre
10. Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben! Rácz Zsuzsa