Aki megbocsát, az elengedi a vétkes megérdemelt büntetését, és eloldozza számára a bûntudat kötelét. Ez a feloldozás természetesen csak akkor valósul meg, ha a vétkes valóban el is fogadja a megbocsátást - ahogy más ajándékot sem elég felajánlani, a megajándékozottnak el is kell fogadnia azt.

Kapcsolódó idézetek

1. "Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyû, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerû a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszûntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szûntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserû fekélytől szabadultunk volna meg. Nemes Nagy Ágnes
2. Ha az ember megbocsát valamit, akkor azzal nem semlegesíti a korábbi tetteit, és nem teszi meg nem történtté a megbántás tényét sem. Ugyanakkor elismeri, hogy valódi megbánásra került sor, és készen áll a kapcsolatuk folytatására. Alfons Vansteenwegen
3. A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled azt, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsátasz. De ha végül megbánja a bûnét és megtér, akkor egy csodát fedezel fel a szívedben, amely lehetővé teszi, hogy kinyújtsd a kezed, és elkezdd felépíteni közöttetek a megbékélés hídját. William Paul Young
4. Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
5. Az igazi megbocsátás nem követel meg semmiféle cselekedetet, bár olykor kísérheti egy-egy gesztus. A megbocsátás egy belső, lelki igazítás, amely könnyebbséget teremt a szívben. Elsősorban a mi saját lelki békénket szolgálja. Ha megtaláltuk a békénket, akkor másnak is jut belőle, márpedig ez a legmaradandóbb, legértékesebb ajándék, ami csak adható.
6. A megbocsátásnak semmi köze a megbékéléshez, és nem azt jelenti, hogy immár ártatlannak tekintjük a bûnelkövetőt. A megbocsátás folyamat, amelynek során megválunk sértettségünktől. Daniel Gottlieb
7. Meg kell bocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk, és bocsánatot kell kérni azoktól, akik ellen mi magunk vétkeztünk. A megbocsátás nélkül ártatlan embereket bánthatunk meg.
8. Egy sértést megbocsátani: jótétemény, amit a másiknak juttatunk; egy sértést elfelejteni: jótétemény, amit önmagunkkal szemben gyakorolunk. Fligl József
9. Ha valaki vét egy másik ember ellen, mindketten tovább cipelik ennek terhét. A fájdalom súlya ránehezedik az érintettek vállára. A megbocsátás ennek megfelelően annak választását jelenti, hogy egymagad akarod viselni mindezeket a terheket. Veronica Roth
10. Az ember hisz a jóban, hisz abban, hogy csak jót kell adni a társainak. Nem bántani meg senkit. Mégis előfordul. Nem tudatosan, véletlenül. Megbocsátok. Teljes mértékben igyekszem elfelejteni, és úgy kezelni, mintha mi sem történt volna. Ez nekem nagyon jó, tudom, annak a személynek is, aki korábban megbántott. Ez olyan, mint az ajándékozás. Nyertes Zsuzsa