Aki szeretve van, annak mindene van, akinek meg néma könyörgéssel kell egy küszöbön üldögélnie, az jó esetben is csak kegyelemajándékokon tengődhet egész életében.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak, akik egész életükben segítségért kiáltanak, némán könyörögve, tágra nyitott szemekkel, szélesre nyitott ujjakkal, hogy valaki megkönyörüljön rajtuk, és megmondja nekik, kik ők voltaképpen. Eduard Petiska
2. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyûlöl. Endrődi Sándor
3. Ha nem élnék a kegyelem állapotában, könyörögni fogok Istenhez, részesítsen benne; ha meg abban élnék, könyörögni fogok: tartson is meg benne. Mark Twain
4. Van, aki mindent megkaphat, ha elég erősen akarja, és minden áldozatot képes meghozni érte. És a szerencse is van olyan kegyes hangulatában, hogy rámosolyog. Ashley Carrigan
5. Ebben a világban a szeretet szenvedő szeretet. Van, aki keveset szenved, de csak azért, mert kevéssé szeret. Aki szeret, szenved. Nicholas Wolterstorff
6. Valakire van szükséged, akivel a győzedelmeidet ünnepelheted, és akivel gyászolsz. Kell valaki, aki megbocsát. Valaki, aki ott van melletted, kérdés nélkül, aki veled marad minden váratlan és nehéz helyzetben, amit eléd sodor az élet.
7. Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is. Osho
8. Akkor maradhat csak igazán ember az ember, ha kapcsolatban áll másokkal; aki magányosan, csak magára gondolva él, az egy idő után szegényesnek, sőt elviselhetetlennek találja életét, s különböző méltatlan módokon igyekszik jobbulást találni.
9. Aki szakadatlanul és minden mást kizárva az örömöket hajszolja, az boldogtalanságra ítéli önmagát. Tartós és teljes boldogságra csak a szeretetben találhatunk. Lukács László (piarista szerzetes)
10. Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem. Weöres Sándor