Akik ilyenképpen mosolyognak, mint Beethoven és Teréza, az ilyen emberek ajkán egyformán és egyszerre torzul el a mosoly, ha valahol, a földteke egy távoli, ismeretlen pontján megkorbácsolnak egy rabot, felkötnek egy négert, kisgyermeket kergetnek ki mezítláb a hóba, vagy éhen hal egy öregember. Nem is tudnak róla, csak érzik. Mindenen, amiről tudnak, igyekeznek a maguk módján segíteni. De amiről nem tudnak, amit talán csak sejtenek, az sajog bennük szakadatlanul, s csalja ajkukra ezt a vergődő mosolyt.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszûnnek.
2. Akiknek már nem sok van hátra, akik másik világból néznek már vissza, (...) gyakran mosolyognak, csak egy-egy görcsös, iszonyatos fájdalom rántja össze arcvonásaikat, görbíti le szájuk szélét, de elmúlik, és újra mosolyognak, szelíden, megadón. Szomorítják, aki körülöttük van. Jónás Tamás
3. A mosolya, tán a mosolya a megejtő. Amikor gyöngédre szelídül a vastag szája, ami netán nem is vastag, hanem egyszerûen érzéki száj. Átváltozó száj. Ahogy mosolyog, meglágyulnak a duzzadt ajkai, meg is nyílnak, előcsillognak közülük a keskeny, kékesfehér, sûrûn egymás mellé nőtt nedves fogai. Szilvási Lajos
4. A barátságos mosolyok mögött, amelyek mindent elfednek, mély sebek rejtőzhetnek. Sebek, amik nem tûnnek el, mert a felszín alatt vannak, sebek, amikről nem beszélünk, de ott vannak.
5. Az emberek zöme egyforma: amikor mások pénzét söprik be, felvidulnak, amikor meg a saját pénzüktől kell megválniuk, a többségnek lefagy az arcáról a mosoly. Jü Hua
6. Vannak köztünk olyanok, akik rögtön megkergülnek, mihelyst egy új alak tûnik fel a színen. Ez nem szerelem, inkább valami torz vágy; ilyenkor a szerelembe szeretnek bele.
7. Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet. Olyanok, mint a hûdöttek; mint akik süketek, vagy a szaglásuk nem mûködik. Tréfálkozol jelenlétükben, az élet valamilyen torz vagy mulatságos helyzetében elmondod véleményed, s megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis, alkalmi történetben fonákul mulatságos: nevet, de csak a szájával nevet. Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyen fonák nevetségességét. Udvariasan nevet, fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet. Ezek a komor vigyorgók tudnak félelmesek lenni. Ne tréfálj velük. Mikor az életre mutatsz, válaszuk annyi, hogy kimutatják agyarukat. Márai Sándor
8. A mosolygós embereknek sem könnyû a sorsa, csak másképp élik meg. Derûsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb. Müller Péter
9. Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyûség közepette is mûködik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért. Márai Sándor
10. Az elveszett fiatalokhoz tartozom, akikre ráfagy az illedelmes mosoly, Sokan veszik körül őket, mégis magányosak. Úgy kínoz a kamaszkor, majdnem megfulladok, Õk erősek, én semmi vagyok. Diam