Az elveszett fiatalokhoz tartozom, akikre ráfagy az illedelmes mosoly, Sokan veszik körül őket, mégis magányosak. Úgy kínoz a kamaszkor, majdnem megfulladok, Õk erősek, én semmi vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
2. Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz.
3. Ifjuságom - minden, minden oda van, Körülnézek egy vigaszért - hasztalan! A mik engem az élethez kötöttek: Mind széttépve szálai az örömnek. Tóth Kálmán
4. A fiataloknak nincs senkijük, akiknek kiönthetnék a szívüket. Oly ritkán bukkannak a húszévesek olyanra, aki meg is hallgatja, meg is érti őket. Francois Mauriac
5. Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. (...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét. Müller Péter
6. Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Csokonai Vitéz Mihály
7. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho
8. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
9. A tinédzserek (...) mintha mind egyenlőkké válnának, és nem maradna biztonság a világban. A gyerekkoruknak vége. Egy váróteremben vannak a felnőttkor szélén. A senki földjén, ami már nem az egyik, és még nem a másik. Ez néha irtó jó. Néha totál szívás. Sarah Pinborough
10. Az embernek olyan furcsa dolgok hiányoznak, amikor elveszít valakit. Apró dolgok. A mosolyok. Ahogy megfordul álmában. Fredrik Backman