A barátságos mosolyok mögött, amelyek mindent elfednek, mély sebek rejtőzhetnek. Sebek, amik nem tûnnek el, mert a felszín alatt vannak, sebek, amikről nem beszélünk, de ott vannak.

Kapcsolódó idézetek

1. A sebeinket nem mindig a bőrünkön viseljük: vannak sérülések, amelyek mélyen a bőr alatt vannak, senki nem látja őket, és akkor is fájnak, ha a boldogság álarcát viseljük magunkon, ha igyekszünk meggyőzni másokat, hogy teljesen jól vagyunk. Alexandra Bracken
2. Nem minden sérülés felszínes. A legtöbb seb mélyebb, mint gondoljuk. Nem láthatjuk szabad szemmel. És aztán vannak olyan sebek, amik váratlanul érnek. Bármiféle seb vagy betegség esetén a trükk az, hogy mélyre kell ásni és megkeresni a baj forrását.
3. Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem. Szurovecz Kitti
4. Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszûnnek.
5. Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihûlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hûvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörû szövevény, az életünk. Schäffer Erzsébet
6. Szabad akarok lenni. Önmagam akarok lenni. Miféle titkokat rejtegetünk...? Miféle árnyékok néznek ránk a múltból? Mit rejtünk a mosolyaink mögé? Gaál Viktor
7. Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tûnjenek.
8. Amikor az emberek egyfolytában mosolyognak, valamit titkolnak. Michael J. Sullivan
9. Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltûnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hûtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le.
10. Némelyikünknek a testén van látható sebhely; ha ránézünk, emlékeztetnek az emberpróbáló útra, amin végigmentünk. Sokunk sebhelyei azonban láthatatlanok - olyan csaták metaforái, amiket megvívtunk és megnyertünk. Demi Lovato