Akinek az általános valóság túl áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen, aki úgy érzi, hogy ő ebben a valóságban egy senki, olyan valaki, akinek hallgass a neve, és akinek nincs mit mondania, nincs beleszólása az élet alakulásába, se tágabb, se szûkebb értelemben, az saját valóságot épít magának. Mert az ember, ha teljesen jelentéktelennek érzi, nem bírja elviselni önmagát sem.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki igazán hisz önmagában: szerény. Nincs szüksége semmiféle külső megerősítésre. Inkább bírálja magát, semhogy dicsőítené. Miért? Mert tudja, hogy hiába jó - de nem egészen jó. Lehetne sokkal jobb is. Müller Péter
2. Egyikünk sem képes túl sok realitást elviselni. Senki. Valamennyien egy olyan világot teremtünk magunknak, amelyben elviselhető az életünk. P. D. James
3. Aki annyira korlátozza saját magát, hogy nem mer megkockáztatni egy apró kuncogást sem egy olyan poénon, amit esetleg mások nem találnak viccesnek, illetve aki nem meri megosztani, mit gondol a világról, mert attól fél, hogy mások nem értenek majd egyet vele, iszonyatosan unalmas emberré válik. Michael Schur
4. Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek. Francois de La Rochefoucauld
5. A világképünket éppen azok alakítják, akik beszûkült világlátásuk okán nem hisznek vagy nem bíznak ebben a tágasabb világban, esetleg nem is értik. Õk azt hiszik, hogy minden, ami a világot alkotja, mérhető, számszerûsíthető és megfogható. Jonathan Maberry
6. A környezet gyakran nagyon nehezen tudja felmérni, hogy mi történik pontosan (...). Mindenkinek sajátos látásmódja van, mivel eltérnek az élményeik, az érzéseik és az értékeik. Senki sem ismeri a teljes valóságot. Ezenkívül mások tanácsaitól nyomás alá is kerülhet az ember ahelyett, hogy nyugodtan foglalkozhatna a saját véleménye kialakításával. Alfons Vansteenwegen
7. Az életben az igazán gyenge emberek azok, akik képtelenek beismerni, hogy segítségre van szükségük. Képtelenek beismerni, hogy nem bírják tovább egyedül. Gyengék. Azzal, hogy segítséget fogadsz el, azt ismered be, hogy gyenge vagy és ebben megtalálod az erődet. A világ gyengéi azt gondolják, hogy mindent tökéletesen tudnak és ezt mások orra alá dörgölik.
8. Akkor maradhat csak igazán ember az ember, ha kapcsolatban áll másokkal; aki magányosan, csak magára gondolva él, az egy idő után szegényesnek, sőt elviselhetetlennek találja életét, s különböző méltatlan módokon igyekszik jobbulást találni.
9. Amikor meghal valaki, aki közel állt hozzád, minden valószerûtlen lesz. Túl nagy változás, nem bírod egyszerre feldolgozni. Mindent álomszerûvé tesz. (...) És ha semmi sem valóságos, akkor nem is számít semmi. Nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. Olyasmit csinálsz, amit normális esetben nem tennél. Olyasmit mondasz, amit normális esetben nem mondanál. Alex Pavesi
10. Sok emberből (...) egyszerûen hiányzik a függetlenség, a szabad vélemény, az önálló állásfoglalás utáni vágy - röviden szólva, az ilyen embernek nincs egyénisége. Akinek van, az vagy össze tudja egyeztetni a társadalom összegyéniségével, vagy nem. Ha igen, akkor önként alkalmazkodik, tehát lehet szabad. Ha nem, akkor kényszerûen alkalmazkodik, vagy fellázad. Benedek István