Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltóság-vesztve igazodni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem minden élet méltó az emberhez, de méltósággal kell viselnie a sors (oly gyakran silány) szereposztásait. Áldjon vagy verjen? többnyire is-is. Arra való a jellem, hogy kibírjuk.
2. Nyüszítve, fogvacogva. Kiszolgáltatva, megalázva. Tehetetlenül, ragaszkodva. Megrémülve és becsapva.
3. Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem. Hamvas Béla
4. Elveszni egy dolog. Elveszettnek maradni egy másik. Charles Martin
5. Mindent bízz az istenekre: gyakran állítják megint talpra azt, kit balszerencse sujtott mélysötét porig, majd meg azt, ki önbiztosan tör magasra, azt verik.
6. Vannak, akik újra meg újra kihívják maguk ellen a sorsot, és menet közben mindig sikerül meggyőzniük magukat arról, hogy amit tesznek, az szükségszerû - annak ellenére, hogy közben végig tudják, nem igazán helyénvaló a dolog. Az ilyen embereknek számolniuk kell azzal, hogy előbb-utóbb pórul járnak. Saul Hudson
7. Aki egyszer hibásan lépett, és ezzel a lépéssel magával rántott, még sántává is tett egy vakot, nem állhat föl, nem porolhatja le a nadrágját úgy, hogy a vétleneket a porban hagyja. Jókai Anna
8. Aki mást megaláz, (...) az maga is alávaló. Antoine de Saint-Exupéry
9. A lázadásában, kivetettségében, magárahagyatottságában, testi és lelki elesettségében megvetett ember, aki - neki felróható és rajta kívül álló okok miatt - az élet vesztese, ha másnak már nem is, az Örökkévalóságnak mindenképpen kell. Iványi Gábor
10. Vannak emberek, akik egy életen át ártanak a másiknak, ahol csak lehet, és százszor kisebbítik vagy százszor rágalmazzák ezt a szerencsétlent, csak azért, mert ez a másik egyszer, egyetlenegyszer megsértette a hiúságukat. Ambrus Zoltán