Akkor vagyunk a legkiszolgáltatottabbak, ha megbízunk valakiben, de ha képtelenek vagyunk bízni, nem tudunk se örülni, se szeretni. Tárd ki a szíved, (...) és adj!

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a szívünkben bízunk, akkor kockáztatjuk a legtöbbet. Legjobb, ha az egyetlen, akiben megbízol, az saját magad.
2. Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (...) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.
3. Ha adni akarsz, tárd ki a kezed és a szíved. Másképp nem megy.
4. Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot. Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe. Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben. Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
5. Léteznek sokkal rosszabb dolgok, mint az, hogy összetörik a szíved. (...) Ha sosem töri össze senki... ha sosem adod oda senkinek.
6. Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét. Tisza Kata
7. Nem arról van szó, hogy téged szeressenek, hanem arról, hogy te szeress! Hogy szeretnek-e, azt bízd az Istenre! Minden azon fordul meg: minek vagy kinek adod az életed. Ha nem adod, nem lehet rajtad segíteni! Nagai Takashi
8. Sosem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben - de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.
9. Nem szükséges kiszolgáltatnunk magunkat az embereknek, csak azoknak, akiket szeretünk. Mert ekkor nem azért szolgáltatjuk ki magunkat, hogy megjelenjünk, hanem pusztán azért, hogy adjunk. Albert Camus
10. Ha azt akarod, hogy szeressenek, először merj szeretni. Nem félni, nem rettegni, hogy vajon most mi lesz, hanem egyszerûen nyitni. Nyitni mindig, kérdés nélkül, adni, bátran. (...) Idővel rájössz. Rájössz arra, hogy ki érdemli meg és ki nem. Hogy ki tud bánni vele, és ki nem. Onnantól már egyszerû lesz. Kevesebb csapda, több szív - mástól is, másoktól is. Oravecz Nóra