Amennyiben az embernél kimutatható mondjuk a törzsi háborúzásra való hajlam, ebből azon kívül, hogy létezik egy ilyen beépített késztetés, még semmi nem következik - az pedig különösen nem, hogy ezek szerint rendjén való és helyes volna rátámadni az idegenekre. Az egyik esetben ugyanis egy biológiai hajlam felismeréséről van szó, a másikban pedig egy erkölcsi ítéletről, és a kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz.

Kapcsolódó idézetek

1. A kultúra váltig állítja, hogy csak azt tiltja, ami természetellenes. Biológiai szempontból azonban semmi sem természetellenes. Ami lehetséges, az definíció szerint természetes is. Valóban természetellenes, a természet törvényei ellen való viselkedés nem is létezhet, tehát szükségtelen tiltani. Yuval Noah Harari
2. Az ember jól tudja, hogy nem számít, mi történik vele éppen, kit veszített el nemrégen, mennyire gyûlöli az egész világot, vagy milyen helytelen vonzalmat érezni valaki iránt, mielőtt elfogadná, hogy meggyógyult. De emberek vagyunk, és mihelyst vonzalmat érzünk valaki iránt, ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Ilyen a természetünk. Az már más kérdés, hogy engedünk-e a vonzalomnak.
3. Amikor úgy határozunk, hogy a jót vagy a rosszat fogjuk látni valakiben, a döntésünk gyakran visszatükröződik ránk. Ha támadólag lépünk fel, akkor várhatóan a másik fél is támadóan reagál majd. Viszont ha kedvességgel és együttérzéssel közelítünk valaki felé, remélve, hogy viszonzásképpen ugyanezt kapjuk, akkor jó eséllyel így is fog történni. Mungi Ngomane
4. Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk. Ara Rauch
5. Az emberi természet olyan, hogy a rosszra való hajlandóságát mindig a körülmények erősítik fel, s az egyén erkölcsei sokkal inkább függnek az őt körülvevő környezettől s a benne adott feltételektől, mint a saját akaratától. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
6. Az embernek van egy biológiai adottsága, van egy kultúra, ami körülveszi, és ez naponta a személyiségéhez hozzáad döntéseket, jó emléket, rossz emléket. Ez a belső tartalom amíg él, nő, és ez befolyásolja valójában a döntéseket. Az ember csak azt hiszi, hogy ő mindentől függetlenül, hirtelen hoz egy jó vagy rossz döntést. A fenét! Az ember egész élete mögötte dönt valamiről így vagy úgy. Csányi Vilmos
7. Az emberi társadalmaknak az a hajlama, hogy egymással versengő csoportokra hasadjanak, túlságosan is fogékonnyá tette tudatunkat előítéletek átvételére, népirtó háborúk viselésére. És bár fejünkben van annak képessége, hogy mûködő társadalmat hozzunk létre, ezt a képességet nyilvánvalóan nem használjuk helyesen. Matt Ridley
8. Igaz, hogy az emberek rendszerint pontosan ítélnek, amikor külsőnkről, képességeinkről, anyagi helyzetünkről mondanak véleményt. De sosincs igazuk, amikor ezek alapján meghozzák azt a bizonyos második ítéletet: hogy jó vagy rossz emberek vagyunk.
9. Ellensége mindenkinek akad. Ez természeti törvény. Az ember akaratát az ellenállás, a küzdelem acélozza. Mindazonáltal valahányszor fuj valaki reánk, vessünk számot magunkkal, hogy valamely cselekedetünk-e az oka? Ha rosszat tettünk, engeszteljük meg. Ha nem lehet, tegyünk iránta annyi jót, amennyi tőlünk telik. Gárdonyi Géza
10. Ha valakit annak alapján ítélünk meg, netán elítélünk, amit biológiailag (öröklés, de a nemzeti hovatartozás is), pszichológiailag (nevelés, képzés) és szociológiailag (társadalmi és gazdasági adottságok) magával hozott, nem pedig annak alapján, amit ezekből kihozott, akkor teljesen igazságtalanok vagyunk vele szemben. Viktor Emil Frankl