Ugrás a tartalomra
Ami a Száhelben történik, nem marad a Száhelben. A legtöbb európai keveset tud a térségről, az itt tornyosuló problémákról, illetve hogy ezek a gondok mekkora hatással lehetnek saját országaikra. Európa a közelmúltban már szembesült a tömeges migrációval. Egy újabb, jelentős hullám olyan pillanatban érné a kontinenst, amikor az európai választók egyre komolyabb fenntartással gondolnak a migránsok és menekültek beengedésére, sőt egyesek az "Európa-erőd" megépítését szorgalmazzák. A két térséget azonban csak úgy lehet stabilizálni, ha a valódi építőmunkát a Földközi-tengertől nem északra, hanem délre végzik el.
Kapcsolódó idézetek
-
A különböző népek együttélése nem csak a perifériák, a születőben lévő demokráciák, a mindenféle szabadságot nélkülöző vagy éppenséggel önkényesen megvont határok között létező államok problémája. Ez európai probléma is. Gondoljunk csak a Balkánra.
-
A menekülteknek eszük ágában sem lenne az életüket kockáztatni, ha boldogulnának ott, ahol élnek. A mélyszegénységből kitörni igyekvő migránsok nem szállnának fel a hajókra, ha otthon vagy a szomszédos országokban el tudnák tartani magukat és a gyerekeiket. Senki nem pocsékolná embercsempészekre az élete során megspórolt pénzét, ha legálisan jelentkezhetne letelepedési programokra egy biztonságos országban. Amíg ezeket a problémákat nem oldjuk meg, az emberek továbbra is megpróbálnak majd átkelni a tengeren, és veszélybe sodorják az életüket, hogy méltó körülmények között élhessenek.
-
Félelem. Tudom, sok ember fél, az újtól, az ismeretlentől, a migránsok elvadulásától és társadalmi hatásaitól. Elárulok valamit: ők is félnek.
-
Mindig megdöbbenek azon, hogy az emberek mennyire magától értetődőnek tartják a békét. Én mindennap hálát adok érte. Nem mindenkinek jut béke. Férfiak, nők és gyerekek milliói élnek háborúban, számukra a valóság az erőszakról, elpusztított otthonokról és ártatlanul kioltott életekről szól. Ha pedig biztonságban akarnak élni, egyetlen választásuk marad: elhagyni az otthonukat, és a menekültlétet "választani". Nem mintha ez valódi választás lenne.
Malála Júszafzai
-
A migráció természetes a mai világban, hiszen a gazdagok és a szegények között óriási szakadék tátong. Az teszi a letelepült lakosság számára különösen ijesztővé e jelenséget, hogy visszafordíthatatlannak tûnik. Noha a legtöbb menekült előbb vagy utóbb szeretne visszatérni a hazájába.
Nick Thorpe
-
A migráció ősrégi jelenség, hagyományos megoldás az olyan hagyományos nehézségekre, mint a háború és az éhínség. Az európai kontinens lakosai mindannyian bevándorlók utódai.
Nick Thorpe
-
A menekültek veszélyes utazásra vállalkoznak, hogy Európában biztonságra találjanak, de sokszor csalódás és halál lesz az osztályrészük. De nem helyeznénk az életünket irgalmat nem ismerő embercsempészek kezébe, és legfőképp nem kockáztatnánk az életünket, ha lenne más lehetőségünk. Megismertük a háború borzalmait, elveszítettük az otthonunkat. Az egyetlen vágyunk az, hogy békében éljünk.
-
Itt élek Európa szívében, és kötelezően az jut eszembe, milyen sokan kíváncsiak önmaguk jövőjére, ahelyett, hogy önmagukra lennének kíváncsiak. Sokan a múltat sem, a jelent sem értik, nemhogy a jövőt.
-
A leggyakoribb menekülttörténetek, amiket hallunk, olyan emberekről szólnak, akik még most is veszélyben forognak, és az életben maradásért küzdenek. Éppen ezért azt hisszük, hogy amikor új otthonra találnak, véget ér a történetük. Pedig épp csak elkezdődik egy másik.
Malála Júszafzai
-
Sokak szerint a menekülteknek csupán két dolgot szabad érezniük: hálát a befogadó ország iránt és megnyugvást, hogy biztonságban vannak. Akik ezt gondolják, azoknak fogalmuk sincs, hogy milyen érzelmek kavarognak valakiben, amikor mindent hátra kell hagynia. Nemcsak az erőszakot hagyják maguk mögött, amit többségünk csak a tévéből ismer, de mindazt, amiért szerették a hazájukat. Ez mintha nem jelenne meg a menekültekről és a belső menekültekről szóló közbeszédben. Főként azon van a hangsúly, hogy jelenleg hol vannak, és nem azon, hogy mi mindent vesztettek el időközben.
Malála Júszafzai