Amíg elsősorban a Nagy Testvér cenzúrájától rettegünk, észre sem vesszük, hogy mi magunk válunk nézeteink legnagyobb cenzorává. Ahelyett, hogy az internet kínálta lehetőséget arra használnánk fel, hogy a mienktől eltérő nézőpontokkal is megismerkedjünk, tudatosan a saját elképzeléseink, szemléletmódunk megerősítését keressük a neten, egyfajta alternatív valóságbuborékba zárva magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek ugye folyamatosan aggódnak a kormányzati cenzúra miatt, de tulajdonképpen az interneten saját magunk végezzük a legnagyobb cenzúrázást, amikor csak egyfajta irányultságú csatornából tájékozódunk. Anthony Pratkanis
2. A világ túl nagy. Az internet pedig túlságosan is az. Nem arról van szó, hogy utálok mindenkit. (...) Csak éppen meg kell védenem magamat, és képtelen vagyok rá, hogy cseverésszek egy csomó idegennel, akikről azt sem tudom, kicsodák, és hol vannak. Mintha nem is lenne igaz az egész. John Corey Whaley
3. Mit sem tanultunk történelmünk hibáiból, és a zsigeri reakciókat, leegyszerûsített jelszavakat, tömegérzelmekre ható mondatokat még rá is engedjük egy szuperszonikus sztrádára, az internetes közösségi felületekre. Ahol nem csak a fiatalokat kell félteni attól, hogy naivitásukat, kíváncsiságukat kihasználva beszippantja őket egy-egy alternatív valóságbuborék. Egyre több idős embert is radikalizálnak mindenféle nézetekkel különféle fórumokon és Facebook-csoportokban, miután ez a kevésbé aktív, ugyanakkor sokszor kiszolgáltatott korosztály is egyre több időt tölt az interneten. Al Ghaoui Hesna
4. Mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei. Nem lenne szabad a saját utunkba állnunk, és nem kellene ennyire mások véleményével törődnünk. Az igazság az, hogy mindenki más is azon aggódik, hogy mások mit gondolnak róluk.
5. Úgy támaszkodunk az internetre, mint részeg ember a lámpaoszlopra: csak megerősítést keresünk a nézeteinkhez ahelyett, hogy hagynánk, hogy az eligazodásban segítsen. Anthony Pratkanis
6. Félünk megállapítani, hogy mások vagyunk. Elkerüljük, elfojtjuk. Mindeközben nem igazán gyakoroljuk a másik különbözőségének befogadását sem.
7. Szeretnénk tudni, hogy mi történik az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ehelyett értelmetlen ostobaságokat, mesterséges intelligencia által generált szemetet és orbitális mennyiségû reklámot kapunk. Az internet valamikor a szabadság, a haladás, a végtelen lehetőségek szinonimája volt, mára azonban az emberek állandó megfigyelését, személyiségük áruba bocsátását és ipari szintû manipulációt jelent. Ahelyett, hogy a hatalom nélküliek kezébe adott volna hatalmat, épphogy a hatalmasok általi elnyomásunk és elhülyítésünk eszköze lett.
8. Az internet az elmúlt évtizedek legnagyobb találmánya, a valódi sajtószabadság és demokrácia egyetlen garantált helyszíne, a fogyasztó által alakított médiatartalmak fellegvára. Hasznos, jó, izgalmas, mi lenne velünk nélküle. De vajon tényleg annyira természetes dologként kell kezelnünk a durva támadásokat? Egy közszereplőnek valóban mindent el kell viselnie? Azt hiszem, nem. Félreértés ne essék, a kritika, mint olyan, nem zavar. Sőt kifejezetten jól jön akkor, amikor a gyarló ember túlságosan el van foglalva magával. Léleképítő érzés néha szembesülni azzal, hogy az, amit létrehozok, legyen írott vagy beszélt szöveg, hatással van az emberekre. Megmozgatja, válaszra sarkallja őket, reakciót vált ki belőlük. Fontos pillanat ez egy tartalom-előállító iparos életében, mert szembesíti a felelősségével. A nettó gonoszság, az aktív hazudozás, a szándékos mocskolódás viszont nem esik ugyanebbe a kategóriába. Mert attól, hogy az ember nyilvános szakmát választott, még ember marad. Úgy is, mint mindenki mással egyenrangú élőlény. D. Tóth Kriszta
9. Mindenkiről lehet vonzó képet készíteni, ami a legelőnyösebb vonásait mutatja. Végül is mindnyájan erre törekszünk így vagy úgy. Hogy a legmegnyerőbb arcunkat mutassuk másoknak, és elleplezzük az igazi énünket, a lélek sötét bugyrait. Az internet ebben a legjobb segítőtársunk.
10. A világháló csak azért ragadja meg a figyelmünket, hogy aztán szétszórja. Erősen magára a médiumra koncentrálunk, a villogó képernyőre, de közben elvonja a figyelmünket az, hogy folyamatosan bombáz bennünket egymással versengő üzenetekkel és ingerekkel. Nicholas Carr