Ugrás a tartalomra
Mit sem tanultunk történelmünk hibáiból, és a zsigeri reakciókat, leegyszerûsített jelszavakat, tömegérzelmekre ható mondatokat még rá is engedjük egy szuperszonikus sztrádára, az internetes közösségi felületekre. Ahol nem csak a fiatalokat kell félteni attól, hogy naivitásukat, kíváncsiságukat kihasználva beszippantja őket egy-egy alternatív valóságbuborék. Egyre több idős embert is radikalizálnak mindenféle nézetekkel különféle fórumokon és Facebook-csoportokban, miután ez a kevésbé aktív, ugyanakkor sokszor kiszolgáltatott korosztály is egyre több időt tölt az interneten.
Kapcsolódó idézetek
-
Amíg elsősorban a Nagy Testvér cenzúrájától rettegünk, észre sem vesszük, hogy mi magunk válunk nézeteink legnagyobb cenzorává. Ahelyett, hogy az internet kínálta lehetőséget arra használnánk fel, hogy a mienktől eltérő nézőpontokkal is megismerkedjünk, tudatosan a saját elképzeléseink, szemléletmódunk megerősítését keressük a neten, egyfajta alternatív valóságbuborékba zárva magunkat.
Al Ghaoui Hesna
-
Korunk fő jellemzője az irracionalitás masszív nyomulása a közösségi platformok virtuális világából a valós életterekbe. Az arrogáns tudatlanság nem csupán a tudomány tekintélyét sérti, hanem veszélyezteti a globális természeti, gazdasági, egészségügyi és politikai kihívások kezelését, a társadalmi együttélést, sőt, civilizációs alapértékeinket is. Valamit tennünk kell, különben elveszíthetjük a visszaút kulcsát az értelem világába.
Boldogkői Zsolt
-
A közösségi oldalak azt az illúziót keltik, hogy sokakkal kapcsolatban állunk, fontosak vagyunk. (...) Elhitetik velünk, hogy mély érzelmi kapcsolatokat ápolhatunk a világhálón, miközben ezekből éppen legfőbb vágyunk, a minőségi kapcsolat, az intimitás hiányzik. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a leírtak valóban rólunk és nekünk szólnak-e. Netán csak a gép figyelmeztetésére küldtek nekünk szép, szülinapi szóvirágokat?
-
Mit tesz például a Facebook? Megadja a kapcsolódás illúzióját, miközben a személyesség hiánya és a fizikai távolság miatt mégis biztonságban érezhetjük magunkat. Valójában persze a szemünk előtt nő fel a lehető legmagányosabb generáció. A digitális világ csak tovább rombolja a sérült kapcsolati képességünket, pont azt, ami az embert igazán emberré teszi.
-
Reklámok parancsára kocsikra gyûjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.
-
Minél több időt szánunk a Facebookra, egyértelmûen annál rosszabbul érezzük magunkat. Akiket a közösségi oldalakon látunk, azok a valóság javított és kozmetikázott változatát mutatják számunkra.
Henrik Fexeus
-
A kiszámítható életszínvonalhoz, biztonsághoz szokott európai társadalmakat, úgy tûnik, egy kisebb váratlan esemény is könnyen ki tudja lendíteni a komfortzónájukból. Ráadásul minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb a tagjaira ömlő információáradat, és egyre kevésbé tudják ezt szûrni, kordában tartani, ellenőrizni.
Al Ghaoui Hesna
-
Összetévesztjük a saját magunkban bekövetkező változásokat a korok változásaival. Ahogy öregszünk, jobban tudatában leszünk azoknak az ostobaságoknak és veszélyeknek, amik végig jelen voltak. Így minden generáció nosztalgikussá válik a régi szép idők iránt.
Steven Pinker
-
Szeretnénk tudni, hogy mi történik az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ehelyett értelmetlen ostobaságokat, mesterséges intelligencia által generált szemetet és orbitális mennyiségû reklámot kapunk. Az internet valamikor a szabadság, a haladás, a végtelen lehetőségek szinonimája volt, mára azonban az emberek állandó megfigyelését, személyiségük áruba bocsátását és ipari szintû manipulációt jelent. Ahelyett, hogy a hatalom nélküliek kezébe adott volna hatalmat, épphogy a hatalmasok általi elnyomásunk és elhülyítésünk eszköze lett.
-
Nézz körül! Az egész világ ábrándokra épült. Szintetikus érzelmeket rejtenek a tabletták. Pszichológiai hadviselést vívnak ellenünk hirdetésekkel. Tudatmódosító szerekkel van tele minden étel. Újra és újra átmossa az agyadat a média. A közösségi hálózatok elszigetelt buborékokba zárnak be. (...) A századforduló óta nem jártunk a valóságnak még a közelében sem. Kikapcsoltuk. Kivettük az aksiját. Génkezelt kaján rágódtunk, miközben beleszórtuk a hamvait az emberi szeméttelep egyre táguló trágyadombjába. Egyforma házakban élünk, és levédették őket a vállalatok, akik bipoláris számokra épülnek. Fel-alá ugrál mind a digitális kijelzőkön, hipnotikus erővel, hogy minden eddiginél mélyebb álomba süllyedjünk. Jó mélyre kell ásnod, kölyök, hogyha valami igazira vágysz.