Amikor a női és a férfi szerep normálisan mûködik, szépen haladnak előre az életben. Ha a szerepek felcserélődnek, az bizony komoly lelki és fizikai problémákat okoz a párkapcsolatban. Az igazi házasságok nem a külön-külön önmegvalósításról, hanem a közös célokról szólnak... Ha a nő képes forrásként mûködni, de a férfi nem képes a nő álmait megtermékenyíteni, és ezáltal megvalósítani, a kapcsolat sikertelen.

Kapcsolódó idézetek

1. A házasság nem csak egy papír, hanem szoros szövetség két ember között, ami problémákkal is jár, ezt pedig meg kell oldaniuk a feleknek. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig sikerül, de törekedni kell a megoldásra. Ha sikerrel járunk, akkor a kapcsolat erősebb lesz, ha pedig nem, akkor véget kell vetni neki az összeférhetetlenség, a kompromisszum hiánya miatt.
2. A sikeres házasság nem abból fakad, hogy két üres lélek egymásra talál, és megkísérli "kiegészíteni" egymást. Ha két üres, boldogtalan lélek összeházasodik, az csupán két üres, boldogtalan lélek házassága lesz. Sikeres házasság csak úgy jöhet létre, ha két teljes, boldog ember köti össze az életét azzal a céllal, hogy közös jövőt építsenek. Nincs szükségük a másikra ahhoz, hogy igazán boldogok, teljesek vagy érzelmileg épek legyenek. Már ép emberek, akik összekapcsolják életüket, hogy élvezzék a házasság előnyeit.
3. Akkor sikeres egy házasság, ha van legalább egy-két közös dolog a felekben. Ugyanazt akarják, valamiben közösek, valamiben hasonlítanak. Lehet ez munka, érdeklődési kör, közös gyermekvállalás (mindketten akarnak gyerekeket). Ezek alapvető dolgok, ebből nincs olyan sok, 5-10. Ha ebből egy-kettő hasonlít, akkor már jó az alapja a párkapcsolatnak. Ha nincs, akkor sokkal nehezebb. Bereczkei Tamás
4. A nő igazi szerepe a házasságban az, hogy legyen szerelmes feleség, nagyon gondos és okos háziasszony és kitûnő nevelője gyermekeinek. Minden, ami e három hivatás bármelyikétől elvonja a feleséget, alapjában támadja meg és komolyan veszélyezteti magát a házasságot.
5. Párkapcsolatban élni önmagában nem pozitív vagy negatív dolog, hiszen előfordul az is, hogy valakit a szülei, környezete kényszeríti arra, hogy megházasodjon, vagy épp nem tud kilépni egy kapcsolatból. A kérdés inkább az, hogy valaki képes-e a párkapcsolatra, és ha igen, akkor az a kapcsolat olyan, amilyet szeretne, vagy képes a társnélküliségre és ez szintén olyan, amilyet ő elképzelt magának.
6. Egy házasságon belül csak akkor lehet megoldani az alapvető problémákat - úgymint függőség, függetlenség, erőviszonyok, stb. -, ha a házastársak mélyen tudatában vannak, hogy a küzdelmük nem okozhatja magának a kapcsolatnak a pusztulását.
7. Nem létezik olyan, hogy igazi. Ha egy nőnek szerencséje van, olyan partnert talál magának, akivel némileg összeillenek. Ha kevesebb a szerencséje, akkor kevésbé van esélye a harmóniára. A többi puszta ábrándozás.
8. A megfelelő nő- vagy férfi szerepe a felnőttkorhoz kötődik. Ha valaki hangsúlyozza, hogy nem akar felnőni, akkor hogy akar ő mondjuk jó nő lenni? Hm? Nem lesz jó nő, hanem csak annak látszik. Közben meg a vágyak megvannak, mert szeretne erős, nyugodt, békében élő lenni, de az ezzel járó munkát nem vállalja. Csernus Imre
9. Senki sem úgy megy férjhez, hogy ha nem sikerül, na bumm, legfeljebb elválunk. De az ember addig vesz részt bármilyen párkapcsolatban, amíg az mindkettőjüknek jó, mindkettőjüknek örömet, boldogságot jelent. Aztán amikor valamiért megbicsaklik a kapcsolat, akkor szenved még néhány évig, amíg megerősödik benne a felismerés, hogy nem szeretné már folytatni. Ez nem egyszerû folyamat, sok fájdalommal és bánattal jár. Mégis meg kell hozni a döntést, ha már nem méltó önmagunkhoz képest az együttélés. Bánsági Ildikó
10. A házasságban az ember már nem önmagának él, hanem egy másikért is, és abban leli örömét, hogy a másikat boldoggá teszi. A másik is ezt teszi, és így a házaspár valóban egymásért él. Az igazi házasság mindig önzetlen kapcsolat.