Amikor az emberek csoportban vannak, a cselekvés felelőssége megoszlik. A szemtanúk feltételezik, hogy valaki más majd segítséget hív, vagy úgy gondolják, hogy mivel senki más nem cselekszik, a nyilvánvaló probléma (...) valójában nem is probléma.

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg elkülönítjük magunkat, könnyû az embereket hibáztatni. Amint elismerjük, hogy összetartozunk, több felelősséget kell vállalnunk magunkért és másokért. Andrew Matthews
2. Ha először nem létezik is konszenzus, csupán a látszata, a csoport az összetartozás-érzés által valósággá változtatja a látszatot, s közben eloszlatja a felmerülő kételyeket. Ez a folyamat nyilvánvalóan erőteljesebben mûködik olyankor, ha a csoporttagok már eleve osztoznak közös gondolkodási sémákban. Minden olyan információt, amely szembemegy a közgondolkodással, elhárítanak, nem vesznek róla tudomást, vagy tévedésnek minősítenek, s a csoporttagok mindig úgy távoznak a megbeszélésekről, hogy megerősítve érzik nézeteiket, és jobban meg vannak győződve az igazukról, mint valaha. A csoportgondolkodás helyzetében a megbeszélés nemcsak hogy nem bátorítja a nyitottságot, hanem ellene is dolgozik. James Surowiecki
3. Ítélkezni sokkal könnyebb. Azt gondolni, hogy a jó az egyik oldalon van, a rossz meg a másikon. Pedig nem. Nem így van. Tudja (...), a rosszat néha... néha nehéz felismerni... Valaki eldönt valamit, a többiek úgy gondolják, hogy jó a döntése, vagy legalábbis nem nagyon rossz, és követik. Kezdetben esetleg van, aki ellenáll, aki szól, hogy nem lesz ez jó, nem így kellene csinálni, de aztán neki is be kell állnia a sorba. Tullio Avoledo
4. Amíg csak szitkozódni kell, mindenki megbízik mindenkiben, de ha cselekvésről van szó, akkor már óvatosak az emberek. Bor Ambrus
5. Másokért kiállni, vállalni a veszélyeket erőt adó, szorongásoldó, félelemcsökkentő cselekedet. A közösség ereje megnöveli az egyén bátorságát, még akkor is, ha a többiek fizikailag nincsenek jelen.
6. Az ember kifejezetten társas lény, amit tesz, annak kilencven százalékát azért teszi, mert mások nézik. Egyedül, amikor nincs tanú, akkor kezdi megismerni önmagát, azt, hogy kicsoda is ő valójában. Ez néha döbbenetes felfedezésekhez vezethet.
7. A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést, ők jelet is látnak benne, bizonyítékot, hogy odafent van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot. (...) Fogadok, hogy ez a csoport most mélységes gyanakvással nézi azokat a fényeket, számukra ez a helyzet kétesélyes: jól is elsülhet, rosszul is. De legbelül érzik, bármi történjék is, hogy egyedül vannak... és ez elég félelmetes. Igen, vannak tehát ők. De nagyon sokan vannak az első csoportban is, amikor ők nézik azokat a fényeket, az ő szemükben ez csoda, és legbelül érzik, bármi történjék is, hogy lesz valaki odafent, aki segít nekik, és ez nekik reményt ad. Azt kell eldöntened, melyik típushoz tartozol. Azokhoz, akik jeleket látnak, akik csodát látnak, vagy azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez vakszerencse, vagy máshogy fogalmazva a kérdést: lehetséges, hogy véletlen egyáltalán nincs?
8. Néha az is megnyugvással tölti el az embert, ha nem hallgatnak rá. A hatalom felelősséggel jár. Iain Menzies Banks
9. Az emberek válaszokat várnak, amikor rossz dolgok történnek. (...) Megnyugtató a tudat, ha kiderítik, hol húzódnak a fontos különbségek a saját helyzetükhöz képest, és így meggyőzhetik magukat, hogy velük ez sohasem eshet meg.
10. Valakinek ki kell állnia a gyengébb mellett. Beállni valaki mögé könnyû. Annál nehezebb másként beszélni vagy cselekedni, mint a tömeg. (...) Abban a pillanatban, amikor példát mutatsz, a helyzet varázsa megtörik, és mások is beállnak mögéd. Timothy D. Snyder