Ugrás a tartalomra
A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát vagy véletlen egybeesést, ők jelet is látnak benne, bizonyítékot, hogy odafent van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát, örömteli fordulatot. (...) Fogadok, hogy ez a csoport most mélységes gyanakvással nézi azokat a fényeket, számukra ez a helyzet kétesélyes: jól is elsülhet, rosszul is. De legbelül érzik, bármi történjék is, hogy egyedül vannak... és ez elég félelmetes. Igen, vannak tehát ők. De nagyon sokan vannak az első csoportban is, amikor ők nézik azokat a fényeket, az ő szemükben ez csoda, és legbelül érzik, bármi történjék is, hogy lesz valaki odafent, aki segít nekik, és ez nekik reményt ad. Azt kell eldöntened, melyik típushoz tartozol. Azokhoz, akik jeleket látnak, akik csodát látnak, vagy azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez vakszerencse, vagy máshogy fogalmazva a kérdést: lehetséges, hogy véletlen egyáltalán nincs?
Kapcsolódó idézetek
-
Vannak, akiket elkerül a szerencse, és vannak, akik pechesek. Vannak, akik az égvilágon semmit sem értenek, és vannak, akik fel sem fogják, mi történik velük. Vannak, akik mindennek csak a rossz oldalát látják, és vannak, akik semmiről sem akarnak tudni. Sokan nem mernek szólni, amikor kéne, jó páran összeszorítják a fogukat, megannyian pedig vesztükbe rohannak. Az a lényeg, hogy mi még véletlenül se legyünk ilyenek.
Rébecca Dautremer
-
Vannak szerencsés emberek, akik csak fekete-fehérben látják a világot. Mások viszont azt is látják, hogy ugyanazokat a dolgokat és eseményeket sokféleképpen lehet értelmezni.
Kate Mosse
-
A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek.
René Descartes
-
Kétféle ember létezik a világon, ha valami nagyon rosszra fordul. (...) Mondjuk, van egy ház tele ritka festményekkel, szobrokkal és csodálatosan szép régiségekkel (...). És tegyük fel, hogy a tulaj, akié a villa, hallotta, hogy egy szörnyûséges hurrikán közeledik felé (...). Az egyik típus reméli a legjobbakat. Hogy talán a hurrikán meggondolja magát és irányt változtat. (...) A másik az úgy molyol, hogy a hurrikán pontosan az ő házát veszi célba, és az ő lakásán fog keresztültombolni. Ha az időjárásjelentés azt mondaná, hogy a hurrikán irányt vált, akkor ezt az ürge nem hiszi el, és arra jut, hogy a csapás menthetetlenül visszatér, hogy a házát a földdel tegye egyenlővé. Ez a második típus jól tudja, hogy nem árthat az, ha a legjobbat reméli, de a legrosszabbra készül.
Stephen King
-
Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
-
Nem mindenki tud látni: sokan az egész tárgynak vélik azt az oldalát, amelyet a véletlen mutat meg nekik.
Bernard le Bovier de Fontenelle
-
Azt kell megérteni, hogy nagyon fontos, hogy legyen egy réteg a világon, ami nagyon sok emberből áll. Sok-sok millió meg százmillió, milliárd emberből. Õk vannak a legtöbben, és nem igazán különböznek egymástól. Értem? Meglehetősen egyformák. Mindegy igaziból, hogy bankban dolgoznak, vagy autókat árulnak, vagy képviselők, vagy akármik, az a lényeg, hogy jól össze lehessen keverni őket. Ne értsük félre, nem ütődöttek, nincs ezeknek semmi bajuk! Pont ez a lényeg, mert ha lenne valami komolyabb bajuk, akkor már lenne valami érdekes bennük, az meg ide nem való. Ezek nem rosszabbak a többinél, hanem ők a többi. Mindenki hozzájuk képest valamilyen. Szép vagy gazdag vagy szegény vagy okos vagy veszélyes vagy gonosz vagy szexi vagy akármilyen. Tehát valamilyen. Jelzővel illethető. A szürkeségtől eltérő.
-
Az élet csupa szerencse, például amikor az ember jó lapokat kap, vagy egyszerûen csak jókor van jó helyen. Egyeseknek ezüsttálcán kínálják a szerencsét, az új esélyt, a menekvést. A megmentő lehet hősies, vagy akár lehet csak a puszta véletlen, viszont vannak, akiknek egyáltalán nem jut szerencse, akik rosszkor kötnek ki rossz helyen, akiket nem mentenek meg.
-
Az egyik legalapvetőbb tézis arról, hogyan mûködik a világ: akármilyen csoportban is találod magad, legyen az a mászókánál a játszótéren vagy egy reklámügynökség panorámás irodájában, találkozni fogsz olyan emberekkel, akik társaikat két csoportra osztják fel. Az erősekre és a gyengékre. De mindig lesz legalább tíz olyan, akikről nem lehet biztosan eldönteni, hová tartoznak. És mivel ők attól rettegnek, hogy majd a gyengékhez sorolják őket, ezért lefelé fognak vagdalkozni, mert csak arrafelé tudnak. Keresnek majd valami okot, bármit, hogy a gyengébbet sarokba szorítsák.
Fredrik Backman
-
Valaki vagy Istenben és a jóságban hisz, vagy abban, hogy a világ kegyetlen és kiszámíthatatlan: amelyiktől boldogabb lesz.