Amikor egy ember bekerül a börtönbe, menthetetlenül és végérvényesen gyermekké válik a hatalommal szemben. A totális rendszer oldalán van minden eszköz, az ő oldalán semmi. Semmi, ami egy felnőtt és szabad embernek járna. Azt kapja, ami egy gyereknek a minimum lenne: étel, szállás, megszabott rend, biztonság.

Kapcsolódó idézetek

1. Ellentétben azzal, amit az emberek gondolnak, a totális hatalom az abszolút rabszolgasággal egyenlő. Mert aki eljut idáig, az többé nem akar kiszállni. Paulo Coelho
2. A felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak egyszer is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit százak és százak rokonszenve vagy gyûlölete őriz, s akiknek érzelmeit neki ezentúl mindig fontolóra kell vennie. Ralph Waldo Emerson
3. A totális rendszer, a börtön, a büntetés-végrehajtás, a pszichiátria, az iskola félelemtől hajtva hajlamos, olykor kénytelen egyetlen címke alapján kategorizálni az embert, számmá varázsolni az arcot, ahelyett, hogy belenézne.
4. A börtön rendszere úgy van kitalálva, hogy egyszerûen elvárják az embertől, hogy úgy szemlélje a világot, mint egy sztoikus filozófus, és nyomjon el magában minden igazi érzelmet. De mindenki, a börtönőrök és a rabok is, időről időre áthágja a határokat. Piper Kerman
5. A gyermekkor az egyetlen börtön, amelyből nincs menekvés, az egyetlen ítélet, amely ellen nincs apelláta. Valamennyien letöltjük az időnket. P. D. James
6. Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése. Pilinszky János
7. Egy bûnözőt az nem változtat meg, hogy milyen börtönben ült, jó vagy rossz börtönben. A börtön az mindig is börtön marad. Ott is, aki akar változni, az tud változni. Csak akarni kell.
8. A tinédzserek (...) mintha mind egyenlőkké válnának, és nem maradna biztonság a világban. A gyerekkoruknak vége. Egy váróteremben vannak a felnőttkor szélén. A senki földjén, ami már nem az egyik, és még nem a másik. Ez néha irtó jó. Néha totál szívás. Sarah Pinborough
9. Az élet mércéi - születés, halál, veszteség, házasság, szerelem, vágy, boldogság - értelmüket vesztik (...) a börtönben. Itt telik az idő, de nem számít. Lehetne órám, de mit árulna el nekem a lapja? Semmit. Amikor nem létezik többé az idő, az embert nem érdekli a felkelés, nem gondol a születésnapokra, nem emlékezik az emberekre, akiket elveszített. Szabadon lebeg az univerzumban, nem kötődve senkihez. A szíve üres, és mert üres, nincs ideje sem. Nincsen helye a világon.
10. Ha belegondolsz, elég furcsa, hogy szabad, racionális emberek, amikor a gyermekük eléri az öt éves kort, a következő 12-16 évre egyfajta börtönbe küldik őket. Büntetés terhe mellett osztálytermeknek nevezett cellákba kerülnek, arra kötelezve, hogy asztaloknál üljenek és megadott rutinokat kövessenek. Matt Ridley