Amikor egyszer hitvány emberek dicsérték, Antiszhenész szorongva megjegyezte: "Aggódom, hogy valami rosszat tettem".

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam. Oscar Wilde
2. Néha, amikor az ember fél, szörnyû dolgokat tesz és mond.
3. Hogyha valami jónak kiáltanak ki, akkor kimondatlanul mellette valamit kikiáltottak rossznak is.
4. Iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak olyan, mint ő, szóval gyarló, boldogságra vágyó s végül minden körülmények között nyomorultul elpusztuló - durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza őt önmaga előtt, hogy csak egy célzással, csak egy gondolattal is megbántsa és sokszor - legalább ezt képzelte - inkább meghalt volna, semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a világon s az illető, amíg elkotródik mellőle, pirulva mondogassa, "úgy látszik, terhére voltam". Kosztolányi Dezső
5. Õszintén szólva úgy gondolom, hogy jogosan haragszom, amikor valaki fenyegeti azt, ami számomra "jó", tudod, amiről úgy gondolom, hogy "jár nekem". William Paul Young
6. Lehet bizonyítani valamit következtetéssel, lehet ellentmondással, és lehet megfélemlítéssel. Ha valamit elég nagy magabiztossággal mondasz, az emberek egyszerûen megijednek. Yang-Hui He
7. Szörnyû dolog a féltékenység. (...) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát. Graham Greene
8. Amikor olyan gondolatokat vetettem fel, amelyekkel nem értettek egyet a hatalmon levők, azt követelték, hogy mutassak bizonyítékot; amikor azt kértem, hogy biztosítsanak bizonyítékot az ő hitük mellett, megbüntettek fegyelmezetlenségért. Stefan Molyneux
9. Van, amikor azért bőgök, mert rossz voltam, és van, amikor azért, mert jó voltam, de nem hiszik el. Annyi mindenért lehet bőgni, de olyan nehéz megmondani, hogy miért. Janikovszky Éva
10. Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj` az ördög, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék s nem volna szabad vakaróznom. Petőfi Sándor