Amikor házimunkát végzünk, egy vissza-visszatérő, szinte halálunkig tartó folyamatot tartunk fenn. Olyan ez, mint a légzés. Nem lehet abbahagyni, mindig újra kell kezdeni.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden lépés a halálhoz visz közelebb, minden mozdulat, minden lehelet annak az utálatos munkáját sietteti. Lélegzés, alvás, evés, munka, álom, minden, amit csinálunk - halál. Egyszóval, élni annyi, mint meghalni! Guy de Maupassant
2. A megbocsátás nem tartozik azon dolgok közé, amelyet életünk során valaha is végérvényesen megvalósíthatunk. Ez egy folyamat, amelyen szüntelenül dolgoznunk kell. Soha véget nem érő feladat, hiszen amíg ebben a testben élünk, marad egy részünk, amely újra és újra enged az ítélkezés kísértésének.
3. Az otthoni munkával az a baj, hogy bizonyos értelemben folyamatos a munkaidő, soha nem lehet teljesen kikapcsolni.
4. Abbahagyni valamit, függetlenül attól, hogy már mennyit dolgoztunk rajta, annyit jelent, hogy megáll az élet: a halált jelenti. Ha tovább dolgozol, az annyit jelent, hogy előbbre haladsz.
5. A takarítás megerőltető, örök. Igazából sosincs vége. Hiszen egy takarítás után mindig egy következő takarítás előtt vagyunk.
6. Amikor hátrahagysz valamit, és új fejezetet kezdesz, az mindig egy kis halál, és persze ott van a sokkal nagyobb halál is. Ez az élet körforgásának része, és mint ilyet, állandóan megtapasztaljuk.
7. Mindig újat kell kezdeni, s mindig be kell fejezni, amit az ember kezdett. Így szakaszokra oszlik az élet, másképp pedig végtelenül összemosódik és lagymatag lesz. Móricz Zsigmond
8. Az apaságnak sosem érsz a végére, akárhova dugod is el a józan eszedet vagy akárhány lépést teszel is meg sorozatban. Még akkor sem, amikor meghalsz. Élve, halva vagy ezer mérföld távolságban is minden pillanatban rád vár az a munka, ami se nem eljárás, se nem lépések sora, hanem olyasmi, ami teljes és állandó figyelmet követel, noha nem feltétlen kell tenned, végezned vagy mondanod bármit. Michael Chabon
9. Az időhúzás mûvészetét gyakoroljuk. Elvégre vacsorázni is kell, inni is kéne valamit, és még mennyiféle dolog vár ránk, amelyek bonyolítása közben egymást lehet bámulni, már-már ütődötten. Tisztában vagyunk mindezzel, mégsem könnyû felhagyni vele. Vavyan Fable
10. A "végzetes" csak egy kihívás. Az "életveszélyes" miatt kelünk ki reggelente az ágyból. Nem könnyen ijesztenek meg minket, nem hátrálunk meg, nem táncolunk vissza, és semmiképp sem adjuk fel, legalábbis a munkában nem. Hogy végezhessük a munkánkat, hinnünk kell benne, hogy a kudarc nem lehetséges, hogy nem számít, milyen beteg a páciens, van számukra remény. De amikor a valóság befurakodik a remény világába és végül megadjuk magunkat az igazságnak, az csak azt jelenti, hogy elvesztettük aznap a csatát, nem a holnap háborúját. Itt van a feladással kapcsolatos dolog. Ha egyszer megteszed, ha tényleg beadod a derekad, el fogod felejteni, hogy miért is kezdtél el harcolni.