Amikor leterít a depresszió vagy a szorongás - nem bírsz kilépni a házból, felkelni a szófáról, nem bírsz másra gondolni, mint a depresszióra -, az elviselhetetlenül nehéz tud lenni. A rossz napok egy skálán helyezkednek el. Nem mind egyformán rossz, és az igazán rosszak később hasznodra válnak, bár átélni nehéz őket. Beteszed őket a rossz napok bankjába.

Kapcsolódó idézetek

1. A depressziónál a fájdalom kérlelhetetlen, és az állapotot az teszi tûrhetetlenné, hogy tudjuk, nincs rá orvosság - sem holnap, sem egy óra múlva, sem egy hónapon, sem egy percen belül. Ha valamelyest enyhül a helyzet, tudjuk, ez csak átmeneti, és a fájdalom fokozódni fog. Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.
2. Képzeld el, hogy minden, amit akartál, egy nap megjelenik előtted, és úgy hívja magát, hogy az életed. És aztán, amikor elkezdesz hinni benne, eltûnik, és hirtelen nagyon nehéz lesz elképzelned a jövődet. Ez a depresszió.
3. A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle. Rácz Zsuzsa
4. Volt egy szomorú időszak az életemben. Napról napra arra gondoltam, ennél már nem lehet rosszabb. És mindig rosszabb lett. Sokszor, egymás után, sok lépcsőn mentem lefelé, lehangolóbbnál lehangolóbb állomásokkal. Hogy mit kell tenni ilyenkor? Igazából ezzel sem kell törődni, fütyülni kell erre is. Ha magaddal törődsz, bedarál az ügy. Sokan tesznek így, sajnálják magukat. Mész az utcán és nem látsz mosolygó felnőtt embereket. Hagyják magukat beledarálni a rossz helyzetbe. Kaszás Géza
5. A depresszióról lapos gumi jut eszembe, valami, ami leeresztett és mozdulatlan. A szorongás nélküli depresszió talán olyan, de a rémülettel fûszerezett depresszió nem lapos vagy nyugodt. (...) A legmélyebb pontján kétségbeesetten kívánsz bármilyen más nyavalyát, bármilyen fizikai fájdalmat, mert az elme végtelen, ennek megfelelően a szenvedése - amikor erre kerül sor - szintén végtelen. Matt Haig
6. Tudnék panaszkodni, tudnék sírni, hogy milyen borzasztó életem van vagy volt, de ez nem segít. Kinek segít, ha otthon ülök, és mindig visszagondolok, hogy milyen rossz dolgok történtek velem? Ez senkinek és főleg nekem nem fog segíteni. Az élet menni fog így is. Nem fog engem várni az élet, hogy most Reának rossz napja van, és akkor álljunk meg. Nem így lesz. A világ nem így mûködik. Rossz napod van, oké, de túl leszel rajta, és jönni fog majd a következő nap. Nincs értelme mindig azon gondolkodni, hogy milyen rossz dolgok történtek velünk, mert akkor mindig rossz napod lesz, és soha nem lesz jobb.
7. A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz.
8. A depressziót sokan súlyként írják le, és valóban lehet olyan érzés. Lehet valóságos fizikai súly, és lehet metaforikus érzelmi súly is. Matt Haig
9. Természetesen egyikünk sem egyik napról a másikra kezd elhízni vagy szívbetegségben szenvedni, és a szorongásos zavar, illetve a krónikus depresszió sem hirtelen tûnik elő a semmiből. Az élet legtöbb nehézségének gyökerei gyermekkorunkig nyúlnak vissza, és ha nem kezeljük őket még időben, akkor fokozatosan változtatják meg az életünket. E változások talán olyan lassan történnek, hogy észre sem vesszük, míg egy nap már nem ismerünk rá a tükörből ránk néző emberre.
10. A szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó - mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti -, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.