Természetesen egyikünk sem egyik napról a másikra kezd elhízni vagy szívbetegségben szenvedni, és a szorongásos zavar, illetve a krónikus depresszió sem hirtelen tûnik elő a semmiből. Az élet legtöbb nehézségének gyökerei gyermekkorunkig nyúlnak vissza, és ha nem kezeljük őket még időben, akkor fokozatosan változtatják meg az életünket. E változások talán olyan lassan történnek, hogy észre sem vesszük, míg egy nap már nem ismerünk rá a tükörből ránk néző emberre.

Kapcsolódó idézetek

1. A krónikus betegségek nem a fogantatáskor vagy a felnőttkor során fellépő egyszeri, elsöprő erejû zavar következményei. A betegség kialakulásához hosszú út vezet... az egész életen át tartó egészség az anyaméhben kezdődik, és az erős kezdet nagyban hozzájárul a jó eredményhez.
2. Amikor leterít a depresszió vagy a szorongás - nem bírsz kilépni a házból, felkelni a szófáról, nem bírsz másra gondolni, mint a depresszióra -, az elviselhetetlenül nehéz tud lenni. A rossz napok egy skálán helyezkednek el. Nem mind egyformán rossz, és az igazán rosszak később hasznodra válnak, bár átélni nehéz őket. Beteszed őket a rossz napok bankjába. Matt Haig
3. Időnként megfeledkezünk róla, hogy a szorongás igazából egy teljesen hétköznapi érzés, mely nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy jól funkcionáljunk. Valójában, ha más érzelmekkel együtt tapasztaljuk meg a szorongást, az arra utal, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottak vagyunk. A problémák akkor kezdődnek, amikor a szorongásunk kiszorít minden más érzelmet.
4. Sokan reménykednek abban, hogy egészségesen fognak megöregedni, és hirtelen éri utol őket a halál - ez azonban csak keveseknek adatik meg. Az emberi élet vége nem túl vidám, hiszen olyan időszak ez, amikor a hiányok addig halmozódnak, amíg be nem következik a halál. A megelőzés és a korai beavatkozás következtében hosszabban vagyunk betegek, a hiányok később jelentkeznek, később halunk meg. Tehát a kellemetlenségekkel járó évek nem tûnnek el, csak későbbre halasztódnak. Rudi Westendorp
5. A legtöbb ember lassan változik. Olyanok, amilyenek, aztán egy idő után mások lesznek. De vannak, akik pontosan tudják, mikor változott meg az életük. (...) Vannak, akikben nem a jó indítja meg a változást. Történik velük valami, és attól a pillanatól kezdve minden, amire ránéznek, egészen másmilyennek tûnik, mint azelőtt.
6. Talán maga az öregedés is csak egy ugyanolyan betegség, mint a többi, ami születésünktől fogva végigkísér minket. Hiszen a sejtjeink ugye folyamatosan cserélődnek, vagyis eltérő mértékben ugyan, de minden egyes sejtünk fiatal. A szervezet egésze viszont valami miatt mégis megöregszik.
7. Az életünk napról napra gyorsul, és ha valaki képtelen megbirkózni ezzel a gyorsulással, akkor azt fogja érezni, hogy valami rettenetesen félrecsúszott körülötte a világban. Ráadásul, ha nem tudja, miből ered ez az érzés, bele is betegedhet.
8. Az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy repülnek az évek. (...) Bár, kit érdekelnek az évek; nem vesszük észre, hogy minden változik. Tudjuk, hogy minden változik, gyerekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, ugyanakkor teljességgel képtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ahol kellene.
9. Mindenkinek vannak lelki gondjai, csak van, aki jobban tudja leplezni őket. Egyesek nem akarnak beszélni a nehézségeikről. Mások úgy vélik, nekik nincsenek is ilyen problémáik, csak sodródnak előre az életben. De szerintem manapság, amikor ennyi minden történik körülöttünk, (...) nagyon nehéz szorongás nélkül egyáltalán átvészelni a mindennapokat. Jacksepticeye
10. Az öregedés és a betegség elválaszthatatlanok egymástól. Amikor megöregszünk, a részokok addig halmozódnak, amíg egyszer csak túlcsordul a pohár, és lesújt ránk a betegség. Az öregedés nem "normális", mert olyan károsodás, amely eredetileg nem létezett, aztán egyszer csak mégis jelentkezett. Rudi Westendorp