Amikor megcsókolom, az olyan, mintha levetném magam egy szikláról, de amikor a kezét a derekamra teszi, hogy felemeljen és visszacsókoljon, hirtelen már nem is ugrom - kiterjesztem a szárnyaim és repülök.

Kapcsolódó idézetek

1. Megcsókol, olyképpen, mintha először. Derekamat ölelő keze a fenekemre csúszik. Magához szorít, a levegőbe emel. Vavyan Fable
2. Amikor megcsókol, valósággal tüzel az arcom a gyönyörtől. De mit tehetsz azzal a nővel, aki nem érez szerelmet irántad? Õ az én szökött rabom, aki nem hever többé a lábam előtt.
3. Úgy csókoltam (...), mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese - csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt.
4. Nem olyan csók volt, mint először, nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlított egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy volt, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom. Maggie Stiefvater
5. Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre. Alyson Noel
6. Ajkaim kettéválnak (...). A csók egyre mélyebb és intenzívebb lesz, testünk úgy összegabalyodik, hogy nem tudom megmondani, hol kezdődik az enyém, és hol az övé. Úgy érzem, mintha zuhannék, lebegnék és repülnék, és ezt mind egyszerre. Addig csókoljuk egymást, amíg a szám megfájdul, és a bőröm ég, mintha elektromos ütés érte volna. Karen M. McManus
7. Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tûzre... Õ keltett életre, és ő éltetett. Dora Craiban
8. A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk először. És talán így is volt - valójában. Jennifer L. Armentrout
9. Lefogta a karomat, és szájon csókolt. Olyan meglepetésszerûen ölelt át és olyan erővel, hogy az első pillanatban csak valami furcsa bénulást éreztem. Az egyik karomat kiszabadítottam, és ösztönös mozdulattal a mellének feszítettem. Aztán hamarosan felismerem, hogy védekezésem nagyon önigazoló védekezés, mert a lelkem mélyén kívánom a csókját és az ölelését. Hamar abba is hagytam a védekezést. Berkesi András
10. Van egy bizonyos pillanat, amikor meg lehet csókolni egy nőt. Ilyenkor a tekintete bizakodóvá, kissé sebezhetővé válik. Hallod saját magad, ahogy értelmetlen butaságokat fecsegsz, majd hirtelen megérzed a vonzást, azt a másféle érzést. Az árnyékokból szövetségesek lesznek. Chris Greenhalgh