Amikor önmagunkról, másokról vagy egyszerûen csak a dolgokról beszélünk, akkor az - így mondhatnók - szavakban megfogalmazott kinyilatkoztatás önmagunkról: azt akarjuk mások tudomására hozni, hogy gondolkodunk és érzünk. A többieknek lehetővé tesszük, hogy bepillantsanak a lelkünkbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem csak azért beszélünk, hogy másoknak elmondjuk, mit gondolunk, hanem azért is, hogy saját magunk számára megfogalmazzuk a gondolatainkat. John Hughlings Jackson
2. Ha valamilyen formában kiállunk a nyilvánosság elé, például előadunk valamit, alkotunk egy mûvet, vagy csak olyan véleményünk van, amelyet érdemesnek tartunk megosztani másokkal, azzal alapvetően azt kürtöljük világgá, hogy "szerintem ez tetszeni fog nektek". Egyértelmûen keressük mások megbecsülését.
3. Van, amiről nem beszélhetünk, másokról hallani sem akarunk, megint másokat magunkba fojtunk, vagy a másiknak prédikálunk velük. Egy biztos: vannak dolgok, amelyek önmagukért beszélnek.
4. A megfogalmazásunk visszahat ránk, a gondolkodásunkra, az önmagunkhoz való viszonyunkra. Az éppen alkalmazott kommunikációval mindig megajánlunk egy viszonyt a másik embernek, de egyben magunknak is. Leképezi, hogyan állunk önmagunkkal, barátnak vagy ellenségnek tekintjük-e magunkat.
5. Létezni annyi, mint érzékelhetőnek lenni. Így hát önmagad megismerése csakis mások szemén keresztül lehetséges.
6. Gyerekkorunkban megtanultuk kifejezni magunkat. Azt mondták, használjuk a szavakat és mondjunk el mindent, és ne törődjünk vele, hogy mások megtudják, mit érzünk. Mert az az igazság, hogy ki kell mondanunk hangosan azt, amire szükségünk van, ahogy érezzük magunkat. Felnőttként a szavak olykor cserbenhagynak bennünket. Ilyenkor félretesszük a szavakat. Csak kimondjuk, amit érzünk. Mert a tettek magukért beszélnek, és mindennél többet mondanak.
7. Az egyszerûség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy magánzárka, tökéletesen elválaszt mindenkitől. Egyedül akkor, és csak akkor tudunk igazán összekapcsolódni másokkal, ha megértjük, hogy nekik is ugyanúgy megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik, mint nekünk. És csak ez az emberi kapcsolat képes arra, hogy megnyissa a szívünket, és határtalan törődést és szeretetet sugározzon mások felé. Hogy másokat is egyenlőnek tekinthessünk.
8. Ki kell nyitnunk a fülünket, meg kell hallgatnunk, hogyan vélekednek rólunk mások. Aki vállalja ezt, egyúttal azt is megtudja, ki képes a szemébe mondani, amit róla és a viselkedéséről gondol. Gyakran csak így válhatnak az egyén számára is hozzáférhetővé olyan személyiségvonások, amelyeket - mert szeme vakfoltjára estek - eddig nem látott. Jorge Bucay
9. Néha jót tesz, ha az ember kimond dolgokat. Még ha valaki másnak mondod is, általában magadnak magyarázol. A másik ember csak hangterelő lemezként funkcionál. Te beszéled ki magadból a problémáidat. Richard Morgan
10. Ha a másikról van szó, kristálytisztán látunk. Ha magunkról, csak azt vesszük észre, amit akarunk. Maria Konnikova