Ugrás a tartalomra
Amikor számot vetettem azzal, hogy "soha", akkor kezdett pirkadni valami fény a látóhatáron... Amikor életemben először elfogadtam a sorsalakítás mágikus kulcsmondatát, hogy "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd..." abban a pillanatban kipattantak az odáig keményen lezárt vágyrügyeim: egyszerre virágozni kezdett körülöttem minden.
Kapcsolódó idézetek
-
Sokáig azt gondoltam, hogy a két világ, amiről álmodunk, és ami valóban létezik, soha nem válik eggyé, és hosszú ideig úgy éreztem, lehetetlen az életben tartós örömöket találni, vagy azt kívánni, hogy a boldogság állandó és tökéletes legyen. De aznap... megértettem, hogy az akarat képes megváltoztatni a szokást, áthidalni a szakadékokat és valóra váltani az elfáradt álmokat.
-
Mindig is az volt a leghőbb kívánságom: bár látnék egyszer valóra válni egy tündérmesét. És most benne élek egy igazi tündérmesében. Már-már azt képzelem, magam is tündér vagyok, egy intésemre azzá változik bármi, amivé változtatni akarom.
Frances Hodgson Burnett
-
Már lemondtam róla, hogy valaha is rátalálok a szerelemre, és akkor egyszer csak itt voltál te, és minden addigi értelmét vesztette, majd új értelmet nyert. Én hiszek az álmaimban! Tudom, hogy valóra lehet váltani mind.
Gaál Viktor
-
Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Õ volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyûjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt.
Consuelo de Saint-Exupéry
-
Mióta eszmélek, szeretek szeretni, hiszen tudod: sokat és sokfélét szerettem. Téged talán jobban, mint másokat, de mindez nagyon rég volt. Az évek csöndben körém rakódtak. Közönyből építettem nyugalmat. Azt hittem, hozzám nem ér fel már semmi hullámverés. De te egyszer csak újra megjelentél, vadul dörömböltél, és rám törted a kaput. Szédülök, mint aki varázslatból ébred. Mi ez? Felfogni sem tudom, mi történt velem. Egyik pillanatról a másikra - váratlanul és hihetetlenül - sarkaiból fordult ki a világ? Vagy csak az én világom? Egy biztos: kötelékeim fellazultak, zárt énem kitárult, a mindenség részesévé lettem. Olyat kaptam Tőled és Általad, amit örökre elveszettnek hittem: a létezés értelmébe vetett hitet.
-
Akarj, de mindig legyél készen arra, hogy ne akarj. Engedd el az akaratot. Elindulsz egy cél felé, benned van az az irány, egy mély, belső vágy, ami téged hajt, de az is benned van, hogy akárhogy is végződhet a történet. Ha megengeded azt, hogy akármi létrejöhet, akkor azt fogod tapasztalni, hogy mindig a legtökéletesebben történik meg.
-
Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy... Csak nem "biztonságban élni". Mindig várni vihart és a tûzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tûzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: "itt van". S oltani és védekezni.
Márai Sándor
-
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom, mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet.
Wass Albert
-
Egy életem van, ahogy keletkezett, úgy meg is szûnik. Éntudatom a semmiből jött, és hamarosan újra semmivé válik. Nem voltam, és nem leszek, soha. Úgy élek, mint aki álmából egy pillanatra felébredt, de csak azért, hogy rádöbbenjen: örökre el kell majd aludnia. S mivel mindenki az én világomat fenyegeti - a többi ember mind az ellenségem. Egyszer élek, soha többé, legyen meg, amit én akarok!
Müller Péter
-
Voltam néha bajban,
Volt úgy, hogy én akartam,
És volt, hogy más akarta,
Hogy én akarjam úgy. Aztán persze,
Többnyire minden más lett,
És jót csak a változás tett.
Én se hittem, de néha tényleg
Ez az egyetlen kiút.
Tankcsapda