Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Õ volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyûjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az én sorsom nem a boldog, beteljesült szerelem. De akkor is hálát adok neki, amiért megismerhettem, amiért olyan érzéseket, olyan pillanatokat adott, amelyeket nélküle soha nem élhettem volna át. Gazdaggá tett, a világ leggazdagabb emberévé. Ha mi nők valóban virágok vagyunk, akkor hiszem azt, hogy általa a legillatosabb virággá teljesedtem. Tomán Edina
2. Egy gyermeket világra hozni a legnagyobb áldás, amit asszony megélhet, nincs, amihez az érzést hasonlítani lehetne. Míg elsőszülött fiamat nem tartottam a karomban, én magam sem tudtam elképzelni. Azt nyilván igen, hogy anya leszek, de hogy a születés ennyire megváltoztatja az életemet, arra álmomban sem gondoltam. Egész lényem, eddigi mivoltom megszûnt, átértékelődött a világgal együtt. Hirtelen megelevenedtek a színek, ízesebbek lettek az ételek, teljesebb a szerelem, mintha egy varázslatos kör burkolta volna be a mindennapjaimat, boldog voltam, hosszú idő után először nem éreztem magam magányosnak, nem hittem értelmetlennek a létezésemet, mert a lelkem eggyé vált a gyermekével, és ez egy hatalmas erő, olyan kötelék, amit semmi más nem adhat egy nőnek.
3. Egész életemben ez volt minden keresésem célja: hogy hagyjam, hogy a szeretet gátak és korlátok nélkül megnyilvánuljon bennem, hogy kitöltse az üres helyeimet, hogy rávegyen, hogy táncoljak, mosolyogjak, értelmet adjak az életemnek, megvédjem a fiamat, kapcsolatba lépjek az éggel, a férfiakkal és a nőkkel, és mindenkivel, akiket a sors az utamba vet. Paulo Coelho
4. Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába. LGT
5. Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad. Charles Martin
6. Mert jól tudom, hogy lenne másik élet És másik csillag, másik szerelem, És nincsen, aki megszabja nekem, Hogy mit féljek, mire várjak, mit reméljek, (...) s ha sorsa van, választott sorsa van mindenkinek, hát lettem, ami lettem, de nem azért, mert másként nem tehettem. Markó Béla
7. Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, oly vonzó a fényed, mit nem érek el. Álmomban látlak, és mindennap várlak, mert amíg élek, nekem csillag leszel. Ihász Gábor
8. Egyik élet sem fontosabb a másiknál, és mindennek megvan a maga célja. Mindennek. Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap megértünk, és e napon, miután megtettük azt, amire csakis mi vagyunk hivatottak, felszállunk, és azokkal, akiket legjobban szerettünk, újra egyesülünk örök ölelésben! Képzeld el, hogy csillagokká válunk!
9. Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönyût nekem: Oh légy a nagy világon Egyetlen mindenem! Gyulai Pál
10. Egész életemben csak kifelé bámultam az ablakon... és abban reménykedtem, hogy van odakint valaki vagy valami, amibe belekapaszkodhatok, és végre boldog lehetek. Angelina Jolie