Amikor valaki demenciában szenved, kiszámíthatatlanná válik, és ez gyakran azzal jár, hogy eltávolodik tőle a környezete. A barátok és ismerősök kényelmetlenül érzik magukat. Ezért a demenciában szenvedők egyre inkább egyedül maradnak. És ők ezt érzik, meg vagyok róla győződve, felfogják, hogy a család és a barátok fokozatosan eltávolodnak tőlük.

Kapcsolódó idézetek

1. Az út, amelyen a demencia végigvezeti a beteget és a családot, ki van kövezve stresszel, kétségbeeséssel és érzelmek kevert és gyakran változó elegyével.
2. Ha az ember beteg és magatehetetlen, könnyen magányosnak érzi magát. Nem tud egyedül megfordulni az ágyban, nem tud egyedül kiülni a székre, nem tud telefonálni, nem tud válaszolni az e-mailjeire. Nem elég, hogy át kell élni ezt a nyomorúságot, még az ember méltóságát is kikezdi.
3. Manapság egyre ritkább az igazi barátság. Hogy miért van ez így? Nem tudom. Az emberek valahogy magányosak maradnak. Ismerősei, jó ismerősei még csak akadnak az embernek, de olyan barát, aki előtt hangosan gondolkodhat... Berkesi András
4. Ha az ember magányosan él, már azt sem tudja, hogy mit jelent elmondani valamit: a valószerû a barátokkal együtt tûnik el. Az ember az eseményeket is hagyja folyni a maguk kedve szerint; hirtelen embereket lát felmerülni, akik beszélnek, akik elmennek, se füle, se farka történetek közepébe csöppen. Jean-Paul Sartre
5. Hogy miért ülök itt egyedül, nagyon elgondolkodtató. Minél jobban vigyázunk valakire, annál inkább elhagyható.
6. Krónikus betegséggel küzdő sorstársaim hajlamosak rá, hogy már azelőtt eldöntsék magukban, a többiek mit gondolnak a problémájukról, mielőtt esélyt adtak volna nekik, hogy véleményt alkossanak, vagy kimutassák az érzéseiket. Én biztosan ilyen vagyok. Ez távol tartja a rossz embereket, az biztos. Viszont a jó embereket is távol tarthatja.
7. Ha kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg az ember, a viselkedése kiszámíthatatlanná válhat. Mindenki másképpen fogadja, és másképpen reagálja le. Cselenyák Imre
8. Úgy gondolunk a halálra, mint olyasvalamire, ami másokkal történik meg, nem pedig velünk. A haldoklók izolálása csak megerősíti ezt a téveszmét. Ellentétben a múlttal, amikor még szembesültünk a közvetlen környezetünkben haldoklókkal, manapság az emberek gyakran idősotthonokban és kórházakban halnak meg, másoktól elszigetelve. Ennek eredményeként a többségünk, különösképpen a fiatalok, úgy élik a mindennapjaikat, mintha halhatatlanok lennének. Venki Ramakrishnan
9. Idegi bántalmak esetén a beteg gyakran fordul idegenhez, és ugyanakkor elveszíti bizalmát a hozzá legközelebb állókban. Agatha Christie
10. Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba. John Steinbeck