Amint megszületünk, onnantól szöszöl rajtunk a halál, (...) aztán végül így vagy úgy, elvisz mindenkit a kaszás, tokkal-vonóval.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Philip Pullman
2. A halál úgyis eljön értünk, és ha az ember aggódik miatta, csak sokasodnak a ráncai.
3. A halál kezdete a születés, s mindenki haldoklik, attól a perctől fogva, mikor világra jött. Robert E. Howard
4. Halni születtünk (...) mindnyájan, mi is, fiaink is, akiket nemzettünk; a halált el nem kerülhetik a legerősebb bajnokok sem. Josephus Flavius
5. Az élet hasonlít a halálra: megtörténik mindenkivel, akár akarja, akár nem.
6. Az élet is káros az egészségre. (...) Előbb-utóbb mindenki belehal. Paulo Coelho
7. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
8. Az élet szívás, aztán meg meghalsz. Jeaniene Frost
9. Az élet szívás, aztán meghalsz. Stephenie Meyer
10. Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele. (...) Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is. Ernest Hemingway