Ugrás a tartalomra
Amit önismeretnek nevezünk, az gyakran valójában önértelmezés. Amikor döntést hozunk valamiről, és valaki esetleg megkérdezi, miért így döntöttünk, igyekszünk minél értelmesebb magyarázatot adni a viselkedésünkre. Ezt annyira gyorsan és olyan könnyedén tesszük, hogy úgy tûnik, mintha tudnánk a választ a kérdésre. És mivel ez egy értelmezés, néha persze hibázunk. Ugyanúgy hibázunk, mint amikor más emberek viselkedését próbáljuk értelmezni. Szóval vigyázz, amikor arról kérdezel valakit, miért csinál valamit, mert ha az iránt érdeklődsz, miért támogat egy ügyet, vagy miért ragaszkodik a munkahelyéhez, vagy miért nem lép ki a párkapcsolatából, akkor igazából egy olyan véleményt formálsz az illetőben, ami nem volt meg benne, mielőtt te neki szegezted a "miért" kérdést.
Kapcsolódó idézetek
-
Az önbecsülésünk határozza meg, mit gondolunk magunkról, annak alapján vetjük meg a lábunkat a világban, és alakítjuk a kapcsolatainkat. Ha leértékeljük magunkat, nemtelen helyzetekbe keveredhetünk. Persze senkinek sem tökéletes az önértékelése, sőt, ez szituációnként változhat. De dolgozni lehet rajta. Időről időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: ki vagyok én, mit akarok az élettől? Sokszor azért sodródunk bele valamibe, ami egyébként távol áll tőlünk, mert nem figyelünk befelé, a valós igényeinkre. Hagyjuk, hogy mások kívülről irányítsanak minket, ha tetszik, az orrunknál fogva vezessenek.
-
Egyikünknek sem okoz örömet az a gondolat, hogy tetteink olyan folyamatokon alapulnak, amelyeket nem ismerünk; jobban szeretjük döntéseinket az akarásnak, akaratnak vagy az önkontrollnak tulajdonítani... lehet, hogy őszintébbek volnánk, ha azt mondanánk: "Döntésemet olyan belső erők határozták meg, amelyeket nem értek".
Marvin Minsky
-
Az önismeret felszíni rétegeiben van az adottságainkkal, képességeinkkel, céljainkkal kapcsolatos tudás, míg mélyebb szinten azoknak a vágyaknak és motívumoknak az ismerete, amelyek a viselkedésünket irányítják. Az önismeret társas szintje azt fedi, hogyan látnak mások, milyenek vagyunk a különböző szerepeinkben. Ha folyamatosan csak azzal foglalkozunk, hogy mások milyennek látnak minket és megpróbálunk rendre ennek megfelelni, akkor éppen a lényeget, önmagunkat veszítjük el.
-
Az önismerettel kapcsolatban sajnos még mindig nagyon sok téves elképzelés él a fejekben. Egyesek azt mondják: ugyan már, én jól ismerem magam! Nekem már ne mondjon senki semmit, hiszen pontosan tudom, milyen vagyok, hogyan viselkedem, nem érhet önmagammal kapcsolatban meglepetés! Ez azonban óriási tévedés, mert mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor döbbenten észleljük, hogy egészen másként viselkedünk, mint ahogy szoktunk vagy szerettünk volna. Mi a csuda történhetett...? Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy a lelki életnek olyan fondorlatai, olyan különleges összefüggései, törvényszerûségei vannak, amelyeket ha nem ismerünk, akkor saját magunk által is megtéveszthetőek vagyunk.
Bagdy Emőke
-
Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerû megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz, butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.
Carl Rogers
-
Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk.
Dan Ariely
-
Tudatosan vagy öntudatlanul mindig mi felelünk a tapasztalatainkért. Nekünk kell felelnünk értük. Ha úgy döntünk, hogy tudatosan tartózkodunk életünk eseményeinek értelmezésétől, az is egy értelmezés. Ha úgy döntünk, hogy tudatosan nem reagálunk életünk eseményeire, az is egy reagálás.
Mark Manson
-
Ahhoz, hogy az ember megértesse magát a másikkal, önismerettel kell rendelkeznie. Ennek hiányában csak a társadalom által hajtogatott vagy elvárt dolgokat ismételgeti. Ezért manipulálhatóak az emberek, ezért gondolkoznak a marketingesek és a politikusok szövegírói tömegben.
-
Gyakori tanács, hogy legyünk biztosak a döntéseinkben. Ezek a döntések egy bizonyosságszerző folyamat eredményei, és egyszerûen megerősítenek egy belső igazságot. De valójában nem így történik a dolog: a döntés hozza létre a meggyőződést.
-
Ha még nem állunk készen, hogy megosszuk valakivel a titkunkat, akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon miért érezhetünk így, illetve emlékeztessük magunkat arra, hogy eleve miért őrizzük ezt a titkot. És ami rendkívül fontos: megtudhatja-e bárki anélkül, hogy mi mondanánk el? Illetve van-e olyan ember az életünkben, aki elvárná tőlünk, hogy elmondjuk neki? Az e kérdésekre adott válaszok meg fogják mutatni, hogy mi a legjobb, előremutató döntés.
Michael Slepian