Egyikünknek sem okoz örömet az a gondolat, hogy tetteink olyan folyamatokon alapulnak, amelyeket nem ismerünk; jobban szeretjük döntéseinket az akarásnak, akaratnak vagy az önkontrollnak tulajdonítani... lehet, hogy őszintébbek volnánk, ha azt mondanánk: "Döntésemet olyan belső erők határozták meg, amelyeket nem értek".

Kapcsolódó idézetek

1. Inkább alapozzuk arra a tetteinket, amit legbelül érzünk, amit a szívünk diktál, és ne arra, amit jelnek tekintünk. És az sem árt, ha a fejünkkel is átgondoljuk azt, amit a szívünkben érzünk.
2. Azt hiszem, az emberek szeretnek vissza-visszatérni a régi gondolataikhoz. (...) Nem mindig mi határozzuk meg, hogy mire emlékezünk, és mit felejtünk el. Olykor olyasmi jut eszünkbe, amire egyáltalán nem szívesen emlékezünk vissza. Jostein Gaarder
3. A "szabad akaratba" vetett hit veszélyes, mert táplálja az önmagunkkal kapcsolatos tudatlanságot. Amikor választunk valamit - egy terméket, egy karriert, egy házastársat, egy politikust - azt mondjuk magunknak, hogy "szabad akaratomból döntöttem". Ha ez így van, akkor nincs is mit tovább vizsgálni, azaz semmi okunk arra, hogy kíváncsiak legyünk rá, mi történik bennünk, milyen erők alakították a választásunkat. Yuval Noah Harari
4. Amit önismeretnek nevezünk, az gyakran valójában önértelmezés. Amikor döntést hozunk valamiről, és valaki esetleg megkérdezi, miért így döntöttünk, igyekszünk minél értelmesebb magyarázatot adni a viselkedésünkre. Ezt annyira gyorsan és olyan könnyedén tesszük, hogy úgy tûnik, mintha tudnánk a választ a kérdésre. És mivel ez egy értelmezés, néha persze hibázunk. Ugyanúgy hibázunk, mint amikor más emberek viselkedését próbáljuk értelmezni. Szóval vigyázz, amikor arról kérdezel valakit, miért csinál valamit, mert ha az iránt érdeklődsz, miért támogat egy ügyet, vagy miért ragaszkodik a munkahelyéhez, vagy miért nem lép ki a párkapcsolatából, akkor igazából egy olyan véleményt formálsz az illetőben, ami nem volt meg benne, mielőtt te neki szegezted a "miért" kérdést.
5. A döntéseink mi magunk vagyunk. Döntenünk kell, ha akarjuk, ha nem. Patrick Ness
6. Néha vannak olyan gondolataink, amiket saját magunk sem értünk. Gondolatok, amik még csak nem is igazak, nem is tükrözik igazán az érzéseinket, de a fejünkben kavarognak, mert érdekes rájuk gondolni. Jay Asher
7. Nehéz lenne megfejteni, hogy az ember egy-egy lépésének mi volt az oka, mert cselekvéseink sohasem egyetlen okra vezethetők vissza. Mindig, minden cselekvésünkben, a legegyértelmûbbnek látszók esetében is ész, indulat, érzelem, kémia, biológia, fizika dönt. És mindig mind egyszerre. Száraz Miklós György
8. Elég gyakran fordult elő életemben, hogy olyasmiket tettem, amit nem határoztam el. Valami - akármi legyen is - cselekvésbe megy át; "elmegy" ahhoz a nőhöz, akit nem akarok többé látni; "megteszi" a főnöknek azt a megjegyzést, ami a fejembe kerül; "megtart" dohányosnak, noha elhatároztam, hogy leszokom, majd leszokom a dohányzásról épp akkor, amikor már beletörődtem a ténybe, hogy dohányos vagyok, s mindig is az leszek. Nem úgy értem, hogy a gondolkodásnak és a döntéseknek nincs befolyásuk a viselkedésre. De a viselkedés nem pusztán csak végrehajtja azt, amit már végiggondoltunk és elhatároztunk. Megvannak a saját forrásai. Bernhard Schlink
9. Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre. Jane Austen
10. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.