Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán jobban ismerjük magunkat, mint másokat, de ez nem jelenti azt, hogy mindent tudnánk magunkról. De hogyan is ismerhetnénk tökéletesen magunkat, ha az énünk folyamatosan változik? Michael Slepian
2. Az önbecsülésünk határozza meg, mit gondolunk magunkról, annak alapján vetjük meg a lábunkat a világban, és alakítjuk a kapcsolatainkat. Ha leértékeljük magunkat, nemtelen helyzetekbe keveredhetünk. Persze senkinek sem tökéletes az önértékelése, sőt, ez szituációnként változhat. De dolgozni lehet rajta. Időről időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: ki vagyok én, mit akarok az élettől? Sokszor azért sodródunk bele valamibe, ami egyébként távol áll tőlünk, mert nem figyelünk befelé, a valós igényeinkre. Hagyjuk, hogy mások kívülről irányítsanak minket, ha tetszik, az orrunknál fogva vezessenek.
3. Mindig a teljes személyiséget igyekezzünk megismerni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a feltûnő tulajdonságokra (ritkább esetben hiányokra) figyelünk fel. Rókusfalvy Pál
4. Úgy viselkedünk, amilyennek látjuk magunkat. Szó szerint nem viselkedhetünk másként, hiába az akaraterő és bármilyen erőfeszítés. A magát butának gondoló tanulótól egészen a magát szerethetetlennek tartó nőig, folyton olyan körülményeket teremtünk, amelyek megerősítik az önmagunkról alkotott elképzeléseinket, és bizonyítékot is találunk rá, hogy alátámasszuk az elképzeléseink igaz voltát. A berögződéseink képezik az alapot, amelyre a személyiségünk, a viselkedésünk és a körülményeink épülnek.
5. Az emberek néha azt hiszik, ismernek téged. Tudnak rólad pár tényt, és úgy raknak össze ezekből, ahogy szerintük értelme van. És ha nem ismered magad elég jól, a végén még el is hiszed, hogy igazuk van. De az az igazság, hogy ez nem te vagy. Egyáltalán nem.
6. A magukat nyílt és őszinte embereknek mondók gondolkodás nélkül, önző ürügyekkel elérik, amit akarnak, és közben észre sem veszik, mit mûvelnek. A "mások érzéseire fogékonyak" pedig a legátlátszóbb hízelgésnek is bedőlnek. Mindez elég ahhoz, hogy föltegyem magamnak a kérdést: valójában mennyire ismerjük önmagunkat? Murakami Haruki
7. Az első kézenfekvő feltételezésünk az, hogy az emberek úgy viselkednek, mint mi magunk. De ez nem igaz. Még ha úgy akarnánk is viselkedni, nem feltétlenül adott számukra minden olyan feltétel és információ, amelyek a mi fejünkben megvannak. Szóval, ha tudok bizonyos dolgokat, hiába beszélgetek a hasonmásommal, ha csak a fele információt adom át, akkor nem juthat ugyanarra a következtetésre. Változtatni kell a hozzáálláson és feltenni a kérdést: hogyan hangzik mindez az ő számára, az ő ismereteivel? Elon Musk
8. Ugyanúgy veszünk tudomást önmagunkról, mint másokról. Ha a saját szellemünkről akarunk tudomást szerezni, reakcióinkat kell megfigyelni, pontosan úgy, mint amikor mások szelleméről kívánunk megtudni valamit. Ron Aharoni
9. Az önismeret felszíni rétegeiben van az adottságainkkal, képességeinkkel, céljainkkal kapcsolatos tudás, míg mélyebb szinten azoknak a vágyaknak és motívumoknak az ismerete, amelyek a viselkedésünket irányítják. Az önismeret társas szintje azt fedi, hogyan látnak mások, milyenek vagyunk a különböző szerepeinkben. Ha folyamatosan csak azzal foglalkozunk, hogy mások milyennek látnak minket és megpróbálunk rendre ennek megfelelni, akkor éppen a lényeget, önmagunkat veszítjük el.
10. Mennyire vagyunk képesek valakit igazán kívülről és igazán tárgyilagosan megfigyelni? Mennyire hiteles a véleményünk akár arról az emberről is, aki mellett évtizedeket töltöttünk el? Mit tudunk arról, hogy min tûnődik mosolya mögött? Csak annyit tudunk, amennyit magunkon, önmagunkon megfigyelve és kísérletezve megtanultunk az emberiségről; ez az egyetlen igazi alaptanulmányunk, amelyet csupán színez, kiegészít, s a tőlünk teljesen eltérő példák sokkhatásával hitelesít a tapasztalat. Ez a külső tapasztalat - a "másokat tapasztalásunk". Bodor Pál