Annyi könyv létezik, mégis mennyit kellene még megírni! A sok téma, mint érett gyümölcs csüng a fa tetején. Nem nagy élvezet felmászni értük az ingatag létrán, kúszni az ágak között, hogy leszedhessük őket - de micsoda öröm, ha megvannak!

Kapcsolódó idézetek

1. Könyvet írni csak akkor érdemes, ha van olyan téma, ami aktuálisan mélyen foglalkoztat, és egyébként is "benne van a levegőben", tehát sok ember számára jelent problémát vagy kihívást, sokan keresik a válaszokat bizonyos kérdésekre.
2. Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, éppúgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs. Abraham Lincoln
3. Világunk olyan, mint egy fa; és mi mind gyümölcsök vagyunk azon a fán; némelyik érett, némelyik éretlen. Dzsalál ad-Dín Rúmí
4. Beszéljünk többet a fákról, mert élet van bennük: élelem, otthon és évszakok. Ha őket csak élni, maguktól nőni hagyod, az már önmagában a legnagyszerûbb dolog.
5. Szerelmesnek lenni könnyû. Még akkor is, ha halálosan nehéz. Mert a szerelem csak úgy ráesik az emberre. Nem kell érte tenni semmit. Olyan, mint egy gyümölcs, ami pont a fejedre pottyan, amikor elsétálsz egy gyümölcsfa alatt. Hogy fájni fog, az biztos, de attól még édes. De egy kapcsolat... az több, mint egy koppanás. Az a gyümölcs befőzése. Sok munka van vele, és lehet, hogy felforr. Vagy, hogy nem jól ízesítetted. Esetleg kukacos gyümölcs is került bele. Kormos Anett
6. Egy bakancslista mindig változatos. Előfordul, hogy csak a magunk elé kitûzött célokat tartalmazza, mint például a regényírás. Az is lehet, hogy olyan nagyra törő kalandokat gyûjt össze, mint a föld hegyeinek megmászása. Kerülhetnek bele apró feladatok is, mint eladni valamit, amit mi magunk készítettünk. (...) Hogy mitől lesz valami olyan fontos, hogy a bakancslistára kerüljön? Attól, hogy még nem tettük meg, de nagy örömöt okozna, és egész életre szóló emlékké válna számunkra.
7. Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet; naponta föl lehet zuhanni a csúcsra! Az ember, úgy látszik, avégre termett, hogy mit elért: keresse újra s újra... Fodor Ákos
8. A természet gyümölcsei nem azért hullanak az emberek ölébe, mert megérdemeljük őket. Meg kell választanunk az utunkat, utána meg kell találnunk a gyümölcsöt a fán. A szüret csak akkor lehet sikeres, ha vagy az elsők között fedezzük fel a tudományos területek egy bizonyos ágát, vagy abból profitálunk, hogy mások már évek óta gyûjtögetnek a természettudományos kutatás valamelyik gyümölcsöskertjében. Az első esetben figyelmen kívül hagyott lehetőségekről van szó, amelyeket illetően valaki pont jókor volt jó helyen. A másodikban ahhoz, hogy a magasabb, gazdagabban termő ágakat elérjük, mások vállára kell felállnunk. Avi Loeb
9. Ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek. Wass Albert
10. Az öregedésről, öregségről sok szépet, jót, emberit írtak, költőit is jócskán. Egyszer mindenki találkozik vele, ha eleget élhetett. Elkerülhetetlen, ezért szükségtelen aggályoskodva foglalkozni vele. Minden természetes, ami elkerülhetetlen. Meg kell élni, elviselni. Bár néha nem könnyû!