Ugrás a tartalomra
A felesleges, sőt káros holmik termelése manapság már olyan aggasztó méreteket öltött, hogy csaknem vele azonos léptékû reklámiparra van szükség ahhoz, hogy az embereket rábeszéljék, vegyék, egyék és használják (el) mindezt a - valójában semmire való - sok szart. A reklámoknak ez a fajtája helyenként ugyanolyan mérgező szemét a szellem számára, mint ami a földnek a dioxin, a plutónium, és más ezekhez hasonló - vagyis az emberi kultúra anyagcseréjének legundorítóbb - ürüléke. A média feladata pedig éppen abban áll, hogy mindezt a szemetet - jó pénzért! - két kézzel szórja.
Kapcsolódó idézetek
-
A reklám olyan, mint a madarász csalogató füttyögetése. Addig dicsérgeti a gyönyört - amelyhez úgy juthatunk, ha vásárolunk, mint a boldog idióták -, amíg végül elveszi tőle a kedvünket. A közönség gürcöl, nem győz takarékoskodni, hogy kijöjjön a hónap végéig, retteg az elbocsátásoktól, a munkanélküliségtől, az AIDS-től, a drogtól, napról napra világosabban látja, hogy soha nem fog tudni úgy élni, mint azok ott a reklámfilmeken. És ez idővel elkeseríti. Azután megérti, hogy a reklám, amelynek feladata az volna, hogy eladjon, valójában őt vásárolja meg. A reklámipar felpiszkálja a vágyait, palira veszi őt, győzködi, hogy szüksége van különféle tárgyakra, és végül rossz lelkiismeretet kelt benne.
Oliviero Toscani
-
Le kell szoktatni az embereket arról, hogy ha valami kimegy a divatból, kidobálják. Kísérletet sem tesznek arra, hogy megjavítsák. Vissza kell szorítani a reklám kultuszát, amely esztelen vásárlásra készteti a társadalmakat.
Csányi Vilmos
-
A reklámipar erői arra kényszerítenek, hogy egyre több holmit vásároljunk meg, amire nincs szükségünk. Az élvezetek délibábjaival csábítanak, melyek eltûnnek, mihelyt közeledni kezdünk feléjük.
Georg Klein
-
A reklámipar nem termékeket vagy ötleteket árusít, hanem a boldogság lenyûgöző, de hamis illúzióját. Ez a henye és habzsoló lét olyan, amilyennek a gazdag fogyasztók örömteli életét képzeljük. El kell bolondítani a nagyközönséget egy olyan életmód mintájával, amelyet csak úgy lehet fenntartani, ha a lehető legsûrûbben felújítjuk a ruhatárunkat, a bútorainkat, a tévénket, a kocsinkat, a háztartási gépeinket, a gyerekjátékokat, minden használati tárgyunkat, még akkor is, ha ez teljesen fölösleges.
Oliviero Toscani
-
A reklám a szeretet ellentéte. Mindent ígér, de nem nyújt semmit. A reklám a fogyasztás vallásának katekizmusa, bárgyú képi világa, hitvallása. Úgy árusítja nekünk a boldogságot, ahogy az egyház hajdan a búcsúcédulákat, kirobbantva ezzel a reformációt. Hamis ígéretekkel, akár az ámenekkel megtûzdelt versfüzérekben.
Oliviero Toscani
-
A reklám egyaránt lehetne a sajtó szemérmes, fantáziában gazdag vagy kihívó területe. Felkutathatná a kreativitás és a képzelet, az ismeretterjesztés és a riport, az irónia és a kihívás ezernyi lehetőségét. Bármely tárgyról nyújthatna információt, szolgálhatná az emberiség nagy ügyeit, megismertethetné a világot új mûvészekkel, népszerûsíthetne felfedezéseket, oktathatna, hasznos lehetne és haladó. Ehelyett micsoda zagyvalék!
Oliviero Toscani
-
A reklámok (...) a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos "mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi.
Balogh Béla
-
A nagyvállalatok csúfítják csak igazán a lakókörnyezetünket. Óriási reklámszlogeneket húznak fel épületekre, buszokra, és lúzereknek titulálnak, ha nem vesszük meg a termékeiket. Elvárják, hogy saját üzenetüket beleüvölthessék az arcunkba minden lehetséges felületről, de a válaszadás, az tilos. Õk kezdték a háborút, és a fal lesz az a fegyvernem, amellyel visszavághatunk.
-
A középosztály médiákban hirdetett erkölcshigiéniája (...) a konfliktust, a vitát negatív, nemkívánatos jelenségként bélyegzi meg. Mindez annak a reklámkultúrának a része, amely azt hirdeti, hogy az emberekkel minden körülmények között súrlódásmentes, zajtalan együttmûködésre kell törekedni. Ha figyeljük a televíziós hirdetéseket, az a kép alakul ki bennünk, hogy az amerikai társadalom legnagyobb problémája, hogy semmiféle szag ne hagyja el a szánkat és a hónunk alját. A kölcsönös megértés, a konszenzus az uralkodó hangnem: "nem szabad embertársainkat megsérteni". Ezért aztán azt tapasztaljuk, hogy a tömegtájékoztatás intézményeiből kisöprik azokat, akik elmondják a véleményüket vagy ellentmondanak.
Saul Alinsky
-
Az ember azt várná a médiától, hogy hülyeségszûrőként mûködjön az olvasók, a hallgatók és a nézők számára. Ehelyett a média egyre inkább az ellenkező irányba halad, és mindenféle marhaság mágnesévé válik. A hülyeségeket nemcsak eltûrik és ismételgetik, hanem egyenesen a reflektorfénybe helyezik.
Rolf Dobelli