Annyira hozzászoktam a boldogtalansághoz, hogy kiiktattam az életemből a reményt, mert attól féltem, hogy az csak újabb szenvedéshez vezet.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden lehetőségem megadatott, hogy kihozzak valamit az életemből, és minden lehetőséget elszalasztottam. Saját gondatlanságom és szerencsétlenségem folytán a világ eltávolodott előlem, úgyhogy teljesen logikus, hogy én is eltávolodjam tőle. Matt Haig
2. A remény túlzottan állhatatos és makacs dolog ahhoz, hogy csak úgy meg lehessen szabadulni tőle. Akár a szenvedélybetegségek. Chuck Palahniuk
3. A reménység régen elhagyott, elfelejtett boldogság vagyok.
4. Elfelejtettem bízni, bízni magamban és az életben. Hinni, hogy mindig lehet jobb, hogy mindig van más, ha valami nem sikerül. S hinni abban, hogy az ember nem csak egyféleképpen lehet boldog, és néha az egészen jelentéktelen dolgok jelentik a legtöbbet. Zakály Viktória
5. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
6. Csak magamnak hittem - evidens persze - s ekként az élet belőlem kifogyott - azóta szörnyen egyedül vagyok - elillant, mert nem volt hozzám mersze. Sziveri János
7. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
8. A remény időnként semmi másra nem jó, csak hogy halogassa az elkerülhetetlen szívfájdalmat.
9. A szomorúság annyira hozzátartozik az életemhez, hogy néha ijedség fog el, hátha el is múlhat. Palotai Boris
10. Olyan tettekre kényszerítem magam, amelyekkel más rég felhagyott volna már: mert nem szabad akaratom, nem szenvedély, nem szeretet vezényel, csupán a magamra rótt kötelesség, amelytől csak a halál szabadíthat meg.