Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom!

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Bartos Erika
2. Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fûszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Móra Ferenc
3. Csordultig van telve szívem. Nem ábrándozom többé; hogy csatákat nyerjek; (...) nem irigylem a költők babérkoszorúját; a királyok koronáját. Te az enyém vagy: ez minden dicsőségem; minden boldogságom; a te szerelmed az én babérkoszorúm, koronám s megnyert dicső csatám! Rudnyánszky Gyula
4. Az élet nehéz. Elveszítünk apákat, testvéreket, anyákat, dalokat és darabokat magunkból. A bot ártatlan hátakra sújt le, az érdemtelent tisztelik, és túl sok a magány. Bolond lennék, ha azért imádkoznék, hogy minden rossz elkerülje a gyermekeim. Ha az ember túl sokat kér, könnyen csalódik. De hadd könyörögjek olyan apróságokért, mint a termékeny föld, az anyai szeretet, egy gyerek mosolya - olyan életért, amelyben több a jó, mint a keserûség.
5. Siratlak csöndesen zokogva, Elszállott húszas éveim; De a nyugodt harminczasokba Megernyedt szívvel lépek im. Virágaim mind eltiporva Hevernek szerteszét a porba', S elszórt emlékeim között Motozva, koszorút kötök. Reviczky Gyula
6. Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám! Angyalarcoddal hajolj le reám, Hadd öleljelek, hadd csókoljalak. Kicsi karommal átkaroljalak! Benedek Elek
7. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
8. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
9. Közelebb hajolok a tükörhöz Hogy jobban lássam a bennem élő anyát Egész jól tartja magát A mosolya sem halvány és bárgyú Csak ne lenne ez a rémes rendmániája Le-föl mászkál bennem Egy percre sem nyugszik Minden emléket élére vasal És az összes gondolatomat Praktikus kis tárolórekeszekbe suvasztja. Finy Petra
10. Egy jó anya porlad a sír mélyén, Sírva, panaszkodva hozzám beszél: "Gyermekeim emléket emeltek, S minden héten virággal befödnek. Gyöngeségeimért úgy szenvedek, De ők rajtam meg nem könyörülnek. Az üdvömért sosem imádkoznak, A lelkemért misét nem mondatnak." (...) "Szívleljétek meg kérésünket, És nyissátok meg szíveteket. Segítsetek, hogy Isten irgalma A szabadulásunkat megadja!"