Ugrás a tartalomra
Arról kérdeztek egyszer, hogy mit tanácsolnék egy fiatal rendezőnek: vidéken kezdjen-e dolgozni, vagy inkább egy elsőrangú színházban. A válaszom az volt, hogy kezdje vidéken. Óva inteném a kezdőket attól, hogy elsőrangú színházakban, jó színészekkel kezdjenek dolgozni. A jó színészek önjáróak, szinte maguktól teszik a dolgukat, a rendező meg hajlamos a végén elhinni, hogy őmiatta olyan jók, amilyenek. Holott jók voltak ők már eleve. Ellenben középszerû színészekkel valóban kihívás dolgozni. Ha nem akarunk megbukni, gatyába kell rázni őket. Egy rossz színésztől sokkal többet tanulhat egy kezdő, mint egy jótól.
Kapcsolódó idézetek
-
Csak úgy lehet egy fiatal kezdőből igazán színész, ha sokat játszik, ha sokat dolgozik, ha foglalkoztatják. Tehát nem az az elsőrendû kérdés a számára, hogy milyen rangot tölt majd be holnapután a szakmában, vagy hogy melyik öltözőben fog öltözni, és kikkel, hanem okvetlen azt a színházat keresi meg, ahol a legtöbbet tudják foglalkoztatni, ahol a legtöbbféle szerepet eljátszatják vele, és nem skatulyázzák be rögtön az első évben.
Avar István
-
A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.
-
Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy mûködik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak.
Schell Judit
-
A színész vegye komolyan pályáját. Legyen szorgalmas s igyekezzék mindig tehetsége szerint játékának legjavát adni.
Dénes György
-
Szeretném elmondani a fiataloknak, mi a szépsége annak, hogy kutatók lehetünk. Most reflektorfénybe kerültem, de ha a rivaldafényt szeretik, akkor legyenek inkább színészek, mert a kutatópálya ezt valószínûleg nem adja meg. Ha pedig gazdagok szeretnének lenni, és sok pénzt akarnak, akkor nem tudom, mit kell tenniük. De ha azt szeretnék, hogy örömteli legyen az életük, és úgy érezzék, tettek valamit az emberekért, akkor legyenek kutatók. Talán név szerint nem fogják ismerni őket, de ők maguk mindig tudni fogják, hogy jót cselekedtek másokkal.
Karikó Katalin
-
Folyamatosan arra buzdítottam a színésznövendékeimet, hogy színész szemmel nézzék az életet. Ettől aztán az élet is egészen átalakul körülötted. Elég, ha csak megfigyelsz valakit az utcán, és talán szerep lesz belőle.
Szirtes Tamás
-
Nem szeretem azt a fajta rendezést, ahol a rendező elmondja, hogy mit akar a színészétől. A színészt nem utasítani, hanem terelni kell a kívánt teljesítmény felé, és itt komoly emberismeretre, fantáziára, pszichológiai érzékre van szükség.
Reviczky Gábor
-
Nem hiszem, hogy bárkinek is el lehetne mondani, hogyan kell színészkedni. Lehet tanácsot adni, de mindenkinek meg kell találnia a saját módszerét.
Judi Dench
-
Minden színész főszerepeket akar játszani, ha azonban szakmailag igazán jó helyzetben van az ember, a lényeg az, hogy olyan szerepeket kapjon, amelyek örömet tudnak okozni. A jó szerep pedig nem feltétlenül főszerep!
-
Színészként az ember bizalmi alapon dolgozik. Ha nincs meg a bizalom, jobb, ha nem mondasz igent a filmre.
Juliette Binoche